MAGYAR SZÍNPAD 1906. október (9. évfolyam 272-302. sz.)

1906-10-20 / 291. szám

,,Magyar Színpad" melléklete poz. SZÍRI) M. KIR. OPERAHÁZ. „Tannhäuser" szövege. Első felvonás. A Vénuszhegy belseje. Nimfák, bacchansnök táncza. A három gráczia jelképezi a boldog szerelmet. Vad emberek ölbe kapják a kecses leánykákat. Festői csoportozatokban plasztikus állásokban vannak, hogy gyönyörét leije bennük a nyugágyon heverő Vénusz és ölében pihenő lovagja Tannhäuser. Tannhäuser, hogy a szerelem legnagyobb szenvedélyét megismerhesse, a Vénusz-barlangba vonulbe s most már hosszú idők óta lévén bennt megunta az érzéki boldogság édességeit. Álmában, mintha harangok szavát hallotta volna... visszavágyakozik az ö régi világába. Szivesen megénekli Vénusz isteni szépségét s az általa élvezett gyönyöröket, de emberi halandó lévén, most már valami változást óhajt. Vénusz ijedten hallja ezt, tartóztatja mézes, csábitó szavakkal — hiába! El kell bocsátania kedvesét, de vad haragjában még utána veti, hogy ha mint eretneket mindenki eltaszitja magától, térjen vissza ő hozzá. Változás. Idyllikus thüringiai vidék, a háttérben a Wartburg. Pásztorfiu a nyáját legelteti. Tannhäuser a feszület előtt imádkozik — hosszú idők óta először. Zarándokok Rómába vonulnak. Az őrgróf arra jő kíséretével; a dalosok örömmel ismerik fel a térdeplő idegenben régi barátjukat, a legjobb dalost, s kérik, maradjon körükben. Tannhäusert egy kimondhatatlan érzés tovább üzi, de Wolfram szavára : „Oh maradj Erzsébet mellett!" megbűvölten áll. A név varázsa, de még inkább Wolfram elbeszélése, melyből megtudja, hogy az angyali leány csak őt akarja lovagjának, a maradásra birják. Második felvonás. A wartburgi dalosterem. Erzsébet, a ki mióta Tannhäuser távozott körükből, nem is volt a dalos-versenyeken, örömtelt szivvel üdvözli a kedves csarnokot. Wolfram hozzávezeti Tannhäusert, a ki térdre borul a nemes hajadon előtt. Erzsébet szűzi szeméremmel adja tudtára, hogy mióta ő eltávozott az öröm is kivonult szivéből . . . Wolfram, ki maga is gyöngéd szerelemmel van eltelve Erzsébet iránt, lovagias önmegtagadással igyekszik ideálja vágyait elősegíteni. Figyelmezteti őket, hogy a vendégek már közelednek. A vendégek bevonulása. Az őrgróf üdvözli őket s kihirdeti, hogy a ki győztes lesz a versenyben, annak Erzsébet nyújtja át jutalmát, melyet maga az illető szabhat meg . . . Wolfram az első dalos; dalában a női erényeket dicsőíti, melyek nélkül nem is lehet szeretni. A lovagok és a nők helyeslik nézetét, Tannhäuser ezzel szemben az égő szenvedélyt, a forró vágyat csillapító csókot dicsőíti. Walther Wolfram pártjára áll, az erényekben keresve a szerelem forrását. Tannhäuser azt válaszolja, hogy Walther torzképét adta a szerelem lényegének. Beiterolf most kevesen megtámadja Tannhäusert s istenháromlónak nevezi, mire az megvetéssel vágja vissza, hogy vájjon hol ismerhette volna meg Biterolf a szerelmet? A lovagok Tannhäuser ellen fordulnak, az pedig, mintha egy magasabb ihlet szállta volna meg, a Vénusz szépségét dicsőíti, csak az mondhat véleményt szerelemről, a ki öt ismeri, a ki a Vénusz-barlangban volt . . . Erre a szóra a nők elfutnak, a lovagok kardot rántanak Tannhäuserre, de Erzsébet közbeveti magát ... Ez meginditja az őrgrófot a bár Tannhäuser halált érdemelt volna, e szent szűz kérésére megkegyelmez. Éppen hallatszik a Rómába zarándoklók kara, csatlakozzék Tannhäuser hozzájok s ha a pápa bünbocsánalát megnyeri, «zabadon térhet ő is vissza. Harmadik felvonás. Színhely, mint az első felvonás második részében. Erzsébet a feszüle, előtt imádkozik. Wolfram a távolból kiséri, hallgatást parancsol szive érzelmeinek, csak azt óhajtja, hogy büntelenül térjen vissza vetélytársa; a zarándokok első csapata visszatér, de Tannhäuser nincs közöttük. Erzsébet imája, a ki kétségbe van esve, hog;, kedvese nincsen azok között, kiknek a pápa megbocsátott. Lemondással indul haza felé, Wolfram el akarja kisérni, de ő jelekkel mutatja néma fájdalmát, hogy gyógyíthatatlan . . . Wolfram dala az esti csillaghoz. Tannhäuser visszatér és elmondja, hogy midőn fáradságos vándorlás után Rómába érkezett és a pápához jutott, az megtagadta az ő nagy bűnétől a bocsánatot. »Valamint ez a bot, a mely kezedben van, nem fog virágohat hajtani, ugy a te vétkes tested sem menthető meg a pokol és az átok kinjaitól! Tannhäuser látván, hogy az egyház megtagad tőle minden jóakaratot, vissza akar térni a. Vénuszbarlangba . . . Már érzi is a levegőben az édes illatot, mely annak közelségét jelenti, látja már Vénuszt és karjaiba akar rohanni, midőn a dombról szomorú temetési menet száll alá, Erzsébet bolttestét hozzák a gyászolók. Tannhäuser megtudja, hogy Erzsébet halálát az ö szerencsétlensége okozta s meghatva rogy holtan a koporsóra: »Szent Erzsébet imádkozz értem!« ezek végszavai. A zarándokok diadallal hozzák be a Tannhäuser botját, mely ime! csodák csodája virágokat hajtott! Egy fél órára nézzük meg a Projectograf el adást. Gambrinus mellett. Erzsébet-körut 27. vigszenház. »A kaczagó menyecske« szövege. I. felvonás. Jeanne szerelmi regényeket olvas, azokban keresi azokat az érzéseket, a melyeket a férjénél nem bir megtalálni. Langeac alkalmasnak tartja az időt, hogy ostromolja a szép asszonyt, de Vréguetné asszony visszaveri a támadást. Segítségül jön Marans Paul, a ki nagyon szereti Jeannet és a ki nőül Is akarná venni, ha majd elvált az urától. Jeanne ugyanis komolyan foglalkozik a válás gondolatával. Ebben megerősiti az atyja, a ki Paul anyját szeretné elvenni, Maransné aszszony pedig csak akkor adja oda neki a kezét és vagyonát, ha Paul elveszi Jeannet. Bréguet, a kinek rovására mertnek ezek a tárgyalások, nem mer ellenkezni. Érzi, hogy ő is hibás, bár nem egészen, mert hiszen az asszonynak is van ebben része. Őnagysága ugyanis mindig kaczag, ha a férje gyöngéden közeledik hozzá, ez a kaczagás pedig megfosztja Bréguet-t minden önbizalmától és megfutamítja. Annál rosszabbul esik ez Bréguetnek, mert azt hiszik róla, hogy eg •''talán minden nővel szemben i!y gyámolta.. és különösen Heurtebisené asszony ingerkedik vele e miatt. II. felvonás. Kimondták a válást A nászlakoma mintájára válási lakomát rendeznek. Bréguet meghatva búcsúzik a feleségétől, de meg kell Ígérnie, hogy részt vesz a lakomában. Paul ur, az utód pedig már jelentkezik. Közbelép azonban Fari püspök, a ki Maransné asszonynyal Rómában járt, hogy a váláshoz a szentszék engedélyét is kinyerje. A szentszék az engedélyt az utolsó pillanatban megtagadta és a vallásos Maransné ilyformán nem engedi meg, hogy fia elvegye Jeannet. Természetszerűleg Jeanne atyja sem veheti el Maransné asszonyt. Bréguet-t eközben annyira bosszantják, hogy visszavonul szobájába és] nem akar részt venni a lakomában. Heurtebisené asszony vállalkozik arra, hogy kihozza a szobájából. Érte megy. H szen Bréguet cseppet sem veszedelmes. Meglehetősen sokáig marad benn a szobában. És a mikor kijönnek, nagyon hallgatag Bréguet is, Heurtebisené is. Valami tor, tént közöttük, annyi bizonyos. Jeanne néznézi őket és uj érzés szállja meg lelkét. — Csak nem vagyok féltékeny? — kiált fel a menyecske. III. felvonás. Jeanne is volt Rómában. Nagy utánjárásra eléri, hogy kimondják a válást a férje hibájából. De ez nem teszi bol-i dojgá. Szüntelenül Brőguetra gondol és rosszul esik neki, a mikor azt hallja, hogy a volt ura korhelykedik. Szokott találkozni Bréguet-vel, a ki g )pkocsi-gyáros é3 Jeanne számára is készit egy automobilt, de nem udvarol az asszonynak. Ismét megjelenik Langeac, hogy ostromot intézzen Jeanne ellen. De jelentik, hogy Brégueóhajt beszólni Jeannenal és az asszonyka kit siet a volt urához. Jön Jeanne atyja és a társaság többi tagjai is meg„ lennek de a mig arról beszélnek," hogy most már Paul elveheti Jeannet, a menyecske alaposan kibékül Bréguet-val. Paul elkeseredve távozik, de Maransné »sszony mégis a Leseigneur felesége lesz. A «Gróf Hamlet« szövege. Első felvonás. Gróf Houdan Róbert mögött fényes mult van és fényes jövő is vár reá egy hatalmas örökség képében, a jelenje azonban kissé zavaros és ismételten kénytelen Boucherot uzsorás szívességét igénybe vénni. Pedig nagyon szereti a kényelmes, zavartalan életet és irtózik mindentől, a mi elhatározást igényel. Nem csoda, ha ismerősei Hamlettal hasonlítják össze. Nem épen a dán herczeggel, de egy volt versenyparipájával, mely arról volt nevezetes, hogy minden akadály előtt elmélkedett, hogy vájjon igazán átugorjék-e rajta. Gróf Hamlet most már odáig jutott, hogy csak jó házasság segíthetne rajta. Irtózik a gondolattól, de egyrészt Boucherot a pénze érdekében, másrészt pedig Pepin báróné, a javíthatatlan házasságközvetitő ösztökélik, hogy vegye el a dúsgazdag Herbeliére leányát. Növeli a bonyodalmat, hogy házasság esetén Houdannak le kellene mondania Dolly kisasszonyról és hogy Houdan rokona, Crévecoeur grófnő egy régi családi egyezség alapján azt követeli, hogy az utolsó Houdan vegye el az utolsó Crévecoeur leányt. De Houdan nem várhat addig, a mig ez lehetséges lesz, mert az utolsó Crévecoeur leány még csak öt éves. Nagy bajban van tehát szogény gróf Hamlet, a mikor a különböző érdekű emberek különböző követelésekkel ostromolják. Második feivvnas. He> helieréKnél várják Róbertet. Pepin báróné, a kinek csatlósa BaudeBoby zsurnaliszta, rábírta gróf Hamletet, hogy menjen el az estélyre és ismerkedjék meg Herbelier Yvonne-nal. A szegény Yvonne tulajdonképen méltó párja Róbertnek. Épen ugy fél az elhatározásodtól, mint a vőlegényjelölt és irtózik attól a gondolattól, hogy valamilyen szertartás, nászünnepé'y, központja legyen. Herbelierné, a ki nagyravágyó és szeretne az előkelő gróffal rokonságba jutni, biztatja a leányát, de Herbelier, a ki tetőtöl-talpig üzletember, kicsi hijja, hogy tönkre nem teszi a házassági tervet, mert Houdannak, a kit nem ismer, azt a jóakaratú tanácsot adja, hogy ne unatkozzék az estélyen, hanem menjen inkább haza aludni. És Róbert már indul is, de még idején visszahozzák. Igy aztán legalább bemutatják egymásnak a fiatalokat. Harmadik felvonás. Houdan legénylakásán vagyunk. A szegény gróf nagyon nehezen hagyja el az ágyát. Itt az esküvő napja, ki kellene mondani a nagyfontosságú, életbevágó igent és Robert kezdi bánni a dolgot. Mégis csak jobb volna legénynek maradni. Ismét egymást érik a különböző lelki állapotok. A l leánynyal már megbékült Robert, de a jövendőbeli anyóstói irtózik. Végül mégis elszánja magát. Elmegy az esküvőre. De ekkor megjelenik Créveceourné asszony a kis Irénnel és követeli Houdantól, hogy mondjon le Yvonneról és várjon, a mig elveheti Irént. A mikor Houdan vonakodik, az erélyes asszonyság egyszerűen elviteti Hamlet gróf esküvői ruháját, hogy a vőlegény ne mehessen el az anyakönyvvezetői hivatalba. Negyedik félvonás. Az anyakönyvi hivatalban lázasan várja a násznép a vőlegényt. Az anyakönyvvezető már-már távozni akar, a mikor Boucherot és Pépin báróné nagynehezen előkerítik Houdant. Még ugy van, a mint a harmadik felvonás végén láttuk: hálókabátba, papucsba. A legfurcsább akadályokon keresztül jutnak el végre a döntő kérdésig, de ekkor meg Houdan kijelenti, hogy ilyen életbevágó dologban nem szabad elhirtelenkedve válaszolnia és gondolkozási időt kér. Ebből botrány lesz és az esketés elmarad. Ötödik felvonás. A cselekmény mozgatói ismét összehozzák a fiatalokat. Ámor isten közbelép és a szerelem varázshatalma erélyessé, elszánttá teszi gróf Hamletet, bátorrá, ékesI szólóvá a kis Yvonnet ós egy rendkívül bájos jelenet után alapos a remény, hogy Houdan Róbertből jó férj, Herbelier Yvonneból derék kis menyecske válik. A „SEMMELWEIS"-hez czimzett régi női kalap-bazáp kizárólag Semmelweis (Újvilág-) iitcsa 17