MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-10 / 342. szám

2 1904. deczember 10. Budapesti színpadok. Budapest, deczember 10. A Magyar Királyi Operaház igazgatósága a milanói ötvenezer lira pályadijat nyert II Cabrera, A kecskepásztorlány, Gabriel Dupont dalműve, bemutatóját e hónap tizenötödikere tűzte ki. Az egyfelvonásos dalmű főszerepeitKra/nmerasszony t* Anthes játsszák. Az érdekes újdonsággal egy este lesz Delibes klasszikus balettjének, Sylvtanak a reprize is. Az újonnan rendezett balett Balogh Szidive! kerül szinre. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Prém József költői vígjátéka a Helikoni ünnep lesz melyből a próbák annyira előrehaladtak, hogy az igazgatóság a bemutatót a jövő hétre tűzte ki A 3 felvonásos mü 1817-ben Keszthelyen játszik, a hires gróf Festetich György udvarában. A főbb szerepeket Náday Ferencz, Gál Beregi, Rózsahegyi, Boross, Gabányi, Gyenes, Dezső, B. Lenkei Hedvig, K. Hegyes: Mari Cs. Alszegi Irma, T. Vízvári Mariska, Pauiay Erzsike játszszák. A darabot prológus előzi meg, melyet Pethes mond el. A Vigszinház-ban Bracco Róbert merész és szellemes vígjátéka, a Fanyar gyümölcs tegnap esti premierjén igen nagy és megérdemelt sikert aratott. A közönség elejétől végig pompásan mulatott a kitűnő darabon, melynek előadása is elsőrendű. Sz. Varsányi Irén, a ki hosszú szünet után most lépett fel először egy brilliáns szerepben, Hegedűs, Fenyvesi, Tanay és Komlóssy Ilonka egyformán kivehették részüket a zajos est sikeréből. A pazar kiállítás is minden elismerésre méltó. A Magyar Szinház-ban zsúfolt házak előtt folyik Mader Rezsőnek Húszát vér! czimü operettje, melynek osztatlan, zajos sikerét a sajtó ritka egyhangúsággal konstatálta. Az operett kaczagtató szövegkönyvének Mader zenéje valósággal szárnyat ad s a Huszárvér! estéi a Magyar Szinház-ban a legderüsebbek és leghangosabbak közül való. A közönség nem fukarkodik a leglelkesebb tapsokkal, melyekkel az operett főszereplőit megjutalmazza. Különösen zajos hatása van a Sziklai-pár harmadik felvonásbeli kupléjának: Mit szól a féleségemhez?, mely már az operett bécsi állandó sikerére is nagy befolyással volt. Ez a kupié nálunk is ugyanazt a hatást ért el, mint az An der IVfen-szinházban. A Királyszinház-ban Bakonyi Károly, Heltai Jenő és Kacsóh Pongrácz szenzácziós sikerű dalmüve, a János vitéz, mely a nov. 18-iki bemutatója óta állandóan zsúfolt házak' előtt került szinre, hétfőn, e hó 12-én éri meg a jubiláris, 25-ik előadását. A költői dalmű ez ünnepi előadása iránt máris olyan nagy az érdeklődés, hogy a jegyeket tömegesen váltják elővételben a szinház pénztáránál és a Bárdczég jegyirodáiban is. A darab a jubiláris előadáson teljesen a bemutató előadás szereposztása szerint kerül szinre. A Népszínház-ban a jövő héten bemutatóra kerülő dán mesejátékból, A rátartás királykisosszcmy-ból nap-nap után folynak a zenéspróbák. A gyorsmenetü újdonság részben egy franczia udvarnál, részben pedig az északi herczeg (Z. Bárdi Gabi) birodalmában játszik. Vidor Pál igazgató nagy áldozatkészséggel állíttatja ki Holger Drachmann kitűnő darabját s a dekoráczió bizonyára nagy hatással lesz. A díszleteket a darabhoz, melyet Heltai Jenő, a kiváló poéta, alkalmazott magyar színpadra, Márkus Géza művészi tervei után készítették! A premiéren Holger Drachmann, a hires dán iró is jelen lesz. Budapesti premierek. Budapest, deczember 10. „Fanyar gyümölcs". ' — A Vígszínház tegnapi nézőteréről. — Mihelyt felhangzik az orkeszter zenéje, a zümmögés és sugdosás előkelő csöndre válik és minden arczra felszökik az a bizonyos intelligens érdeklődés, a mely egy műértő publikumot annyira jellemez. Braccot nagyobbára már ismeri ez a publikum. Emlékszik itt majdnem mindenki A hütelen-re s ez azt a nyugodtságot adja az élvezni vágyók lelkébe, a mely biztonra veszi, hogy ma jó dolgokat fognak hallani az emberek a színpadról. A kritikusok javarésze mar korán megérkezett, a mi elég szokatlan dolog, mert a redakcziók csak későn engedik el a munkatársakat. Jóval az előadás kezdete előtt már ott ülnek helyeiken a kitűnő tollú referensek: az elmés és folyton adomázó Keszler, a komoly Gerő, a mosolygó Rutkai, a mindig türelmetlen és siető Salgó dr. s a többi mind s jóleső érzéssel gondolnak vissza Bracco eddigi darabjaira, s árnyukon előre meglátszik, hogy vidám és kellemes estével biztat a mai premieren is. A páholyok a rendes premier-társaságot rejtik mélyükben. Az egyik földszinti páholyban érdekes társaság ül. Wodianerék, a kiknek ezúttal vendégeik vannak: egy őszes szakálu, alacsony ur, a kinek arczáró'l szellem és értelem sugárzik felénk, ez Dóczy Lajos báró, a magyar vígjátékírók legelmésebbje, a másik vendég Szalay Imre, a Muzeum igazgatója. Annyi női szépség talán egy színházában sincs a világnak, a Comedie Franpais-1 sem kivéve, mint a Vígszínház-ban premierek alkalmával. A hol oly hölgyek ülnek a páholyokban, mint a Heltai Ferenczné, Ullmann Gyuláné, Beck Marczellné, Szécsi Pálné, Baseti Béláné, Strasser Béláné, Moreili tanárné, Tószegi Freundné, Holicserné vagy, a hogy lipótvárosi körökben nevezik leánynéven : a szép Ernő Erzsi s a többi ragyogó toilettü és még ragyogóbb szépségű hölgy, az a szinház megérdemli, hogy premierje után törje magát az ember. Budapest világvárosi jellegét a legékesebben bizonyítja az, hogy néha-néha ilyen kérdések is felhangzottak a tegnapi bemutatón: — Nézze csak azt a második emeleti páholyt! Ott a színpadtól közvetlen az elsőt! Kik lehetnek a benne ülő hölgyek? Valóban bájosak. Senki nem tudta megmondani. A Vígszínház fecskefészke, a harmadik emeleti szinészpáholy pedig telve volt fiatal és kevésbé fiatal, de szép hölgyekkel, a kik felé nem egyszer irányultak a földszint látócsövei felvonásközökben. Felvonás alatt pedig senki sem figyelte a nézőtér lakóit, mert kaczagni kellett azok fölött, a mik a színpadon történtek, — kaczagni, szívvel és lélekkel kaczagni. Orlando A kulisszák mögül. Budapest, deczember 10. A „Tartuffe" reprize. — A Nemzeti Színház mai előadásához. — Nagy és szép feladatra vállalkozott Somló Sándor igazgató, a mikor elhatározta, hogy Moliére legtökéletesebb darabját, Tartuffe-'ót, feleleveníti a Nemzeti Szinház-bart. A felelevenített Tartuffe teljesen uj rendezéssel, kiállítással és elsősorban uj fordításban kerül szinre ma este. A régi, avult fordítás helyett Ivánfi Jenő uj fordítást készített és a sajtó a legnagyobb dicséret hangján emlékezett meg erről az uj fordításról, a mely könyvalakban is megjelent. Ivánfi Jenőre külömben a mai előadásnál nemcsak mint fordítóra terelődik rá a figyelem, hanem mint színészre is, mert ő rá van bizva Tartuffe klasszikus alakjának személyesitése. Es ismerve ennek a miivésznek a nagy intelligencziáját és erős színészi kvalitásait, hihető, hogy ezt a vállalkozását is teljes siker fogja koronázni. Ezelőtt ötvenhét esztendővel került bemutatóra nálunk Moliére klasszikus müve Fekete Soma gyenge fordításában. Az előadás tulajdonképen jutalomjátéka volt Hivatal Anikónak, a nagy Lendvay Márton nejének, a ki egyike volt a legnagyobb naiváknak. Érdekes az a színlap, a mely a Tartuffe első előadását hirdeti a Nemzeti Szinház-ban : Lendvayné javára. Bérlet. Pest, hétfőn, szept. 13-án, 1847. Szünet. Lendvayné jutalomjátékául először: A KÉPMUTATÓ. Vígjáték 5 felvonásban, Moliére Tartuffeje után, Both kiadása szerint forditotta: Fekete Soma. Rendező • Szentpétery. Pernellené Miskolczi J. Elmira... Komlóssy I. Orgon ... Szentpétery Damis i László Mariana I ... Fejér L. Cleant, Orgon sógora Bartha Valere ... Szigeti Tartuffe Fáncsy Dorina Lendvayné Loyal Szilágyi Rendőrtiszt ... Szákfi Örök. Színhely: Orgon háza Párisban. A t. cz. közönség kegyébe mély tisztelettel ajánlja magát Lendvayné. Kezdete 7 órakor, vége 10-ed félkor. Schodelné,. Szathmáryné, szabadsággal elutaztak. Szerdahelyi beteg. Kiadta Szigligeti, titkár." 1857. julius 4-én már uj fordításban adták a darabot. Kazinczy Gábor forditotta le újból és a czimszerepet Tóth József játszotta. A második felújításnak 1866. november 28-án meg volt az az érdekessége, hogy Prielle Kornélia először játszotta Elmirát. 1871. október 4-én frissítették fel harmadszor Benedek Józseffel a czimszerepben, a melyet két héttel utóbb Szerdahelyi Kálmán, Prielle Kornélia férje, vett át. 1872. szeptember 2-tól kezdve Bercsényi Béla adta Tartuffe-öt egészen 1894-ig, a mikor a 43 előadás után tiz évre leszorult a műsorról. A mai felújítás lesz a Moliére remekének 44-ik előadása. K. Színházi pletykák Budapest, deczember 10. A jegygyűrűk. — A Népszínház egy páholyából. — A Lőcsei fehér asszony huszonöt első előadása alatt minden este egy ur jelent meg egy földszinti páholyban és izgatottan látcsövezte a színpadot. Főkép a művésznők iránt viseltetett nagy érdeklődéssel, mert valahányszor egy közülük a lámpák elé került, idegesen izgettmozgott páholyában, felállt, kihajolt és látcsövét nem vette le a szeméről. A szinház tagjai pedig nem tudták ki az, a kinek kedvéért az idegen oly különösen izgatott. Végre megtudták. Egy szép napon a páholynyitogatónő megjelent a társalgóban és a szinház egy fölötte szemrevaló tagjának gyürüt adott át, — jegygyűrűt. — A * számú páholyból küldte egy uri Levél is volt a gyüri'i kíséretében, a melybe e szavak voltak bevésve: — Legyen a feleségem ! Zoltán ! Az ifjú hölgy ujjára húzta a gyürüt és boldogan viselte. Másnap este azomban felvonásközben ismét megjelent a páholynyitogatónő s most már egy másik ifjú hölgy öltözőjébe ment s ott is igy szólt: — A * számú páholyból az az ur küldi e jegygyűrűt. A jegygyűrű kíséretében újból levél, a mely csak e két szót tartalmazta: — Legyen a feleségem! Zoltán. A színházi szépecske ugy tett, mint előző estén a másik: szintén ujjára húzta a gyürüt és nemkülönben boldogan viselte. Harmadik este a páholynyitogatónő . . De nem folytatom, mert önök, a miiyen leleményesek, bizonynyára maguktól is kitalálták, hogy a páholynyitogatónő megint csak egy levélkét vitt fel a színpadra, melyben megint csak egy jegygyűrű volt egy — harmadik színházi szépecskének.