MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-18 / 350. szám

1904. deczember 18. 3 Budapesti színpadok. Budapest, deczember 18. A Magyar Királyi Operaház érdekes újdon­sága, A kecskepásztor, Dupont Gábornak, a milanói ötvenezer koronás Sonzogno-dij győz­tesének darabja e héten kétszer van műsoron és pedig kedden Sylviá-xal, Delibes balletjével, jövő vasárnap pedig Poldini bájos kis dalmüvével, A csavargó és királyleány-nyal együtt kerül szinre. Utóbbi előadást az Operaház nyugdíj­intézete javára tartják meg. Szerdán a Szentiván­éji álom kerül szinre a Nemzeti Szinház tagjai­nak közreműködésével, csütörtökön Siegfried-et adják. A karácsonyi szent ünnepeket megelőző két napon, pénteken és szombaton, az Opera nem tart előadást. A Nemzeti Szinház erre a hétre változatos műsort állított össze, melyben a szezon nagy­sikerű újdonságai szerepelnek. A Nemzeti Szinház következő nagyérdekü újdonsága, mely nagy művészi eseménynek ígérkezik, mint már emiitettük, Schiller: Wallenstein-!rilogiája lesz, Dóczy Lajos uj fordításában. A Nemzeti Szinház a német költő hatalmas müvét két estére osztva adja elő és pedig egy estén a Wallenstein tábora és a két Picolomini, a másik estén pedig a Wallenstein halála kerül előadásra. A szinház a legnagyobb művészi gonddal készíti elő az érdekes színpadi eseményt. • A Vigszinház-ban csütörtökön kerül bemu­tatóra Vajda László Szinészélet czimü darabja, mely tárgyát a kulisszák mögött elterülő érde­kes világból meriti s a melyről mai számunk egy külön czikke bővebben szól. A nagy érdek­lődéssel várt újdonságnak eseményszerű sikert jósolnak. Érdekes két estéje lesz a szinháznak kedden és szerdán, a mikor a szinháznak fiatal művésznője, Harmat Hedvig, a ki tudvalevőleg férjhez megy, bucsut mond a színpadnak a Kis pajtás-ban és a Diákélet-ben. Szombaton a szinház nem tart előadást. A két karácsonyi ünnepen pedig délután a Diákélet kerül szinre mérsékelt helyárakkal, este pedig a Szinészélet-et adják. A Magyar Szinház-ban immár harmadik hete Mader Rezső zajos sikerű operettje, a Huszárvér! foglalja le magának diadalmasan az egész műsort. Az operett jövő héten fogja megérni huszonötödik előadásának jubileumát, melyhez lankadatlan vonzóerővel közeledik. Szombaton a szinház szünetet tart; a kará­csonyi ünnepek első napján délután Lehár Ferencz operettjét, A drótostót-ot adják, a mely­nek minden délutáni előadása zsúfolt ház előtt folyt le; karácsony másodnapján pedig Herblay operettje, a Fecskefészek lesz a délutáni elő­adás. Az ünnep két estéjén a Huszárvért adják. A pénztár és a Bárd-czég jegyirodái hétfőtől fogva árulják az ünnepi előadások jegyeit. * A Királyszinház e heti egész műsorát a szenzácziós sikerű János vitéz tölti be, ugy, hogy, amire alig volt példa, az operett e héten nem kevesebbszer, mint tizenegyszer kerül szinre. A János vitéz szombaton délután is szinrekerül gyermekelőadásban. Ugyancsak a János vitéz tölti be a karácsonyi ünnepek két délutáni és két esteli előadását is. Mindebből kétségtelen, hogy a Kacsoh-Bakonyi-daljáték első jubiláris előadása után is lankadatlanul megtartotta nagy vonzóerejét s megszakitás nélkül fog elérni második jubileumához is. * A Népszinház-ban tegnap folyt le zajos sikerrel Holger Drachmann mesejátéka: a Rátartós királykisasszony, melyet Heltai Jenő dolgozott át magyar szinre. A zajos bemutatón nagy ovácziókban részesítették a jelen volt dán szerzőt, s a darab magyar átdolgozóját, Heltai Jenőt és a darab zeneszerzőjét, Jakabfi Viktort és a czimszerepet személyesítő Küry Klárát, a ki ebben a szerepben diadallal tért vissza a Népszínház színpadára. A bemutatóról holnapi számunkban szólunk bővebben. A nagysikerű újdonság tölti be a hét egész műsorát. Szom­baton a szinház nem tart előadást. Az ünnep két délutánján a Piros bugyelláris és a Katalin, mindkét estén a Rátartós királykisasszony kerül színre. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 18. „Szinészélet". — A Vigszinház e heti újdonsága. — A Vigszinház szinpadán e héten, egy az irodalomban eddig teljesen ismeretlen fiatal­ember fog megjelenni a közönség előtt darab­jával, hogy tanúságot tegyen drámairói hivatott­ságáról. A közönség többnyire, — s ez érthető, — bizonyos pesszimizmussal szokta fogadni az uj embereket, a kik rendesen egyszerre, nagy zajjal jelentkeznek, de az első tüzpróba után épp oly gyorsan tűnnek is el. Vajda László nem tartozik az Íróknak ehhez a fajtájához. Már ebben az első darabjában, a Szinészélet-ben is,, annyi komoly tudást, mély megfigyelést és rendkívüli színpadi érzéket árul el, a mely csak kivételes talentumok sajátsága. A szinészéletet eddig csak vidám műfajok keretében vitték színpadra és a komédiások mindig hálás alakjai voltak a bohózat- és operett­iróknak. Vajda László éppen az ellenkező végén fogta meg ezt a kényes témát: erős realizmus­sal vázolja darabjában a kulisszavilág intimitá­sait, a pálya ferdeségeit és a színészeket nem mint szinpadi alakokat állítja elénk, hanem betekintést ad magánéletükbe is. A Szinészélet tendencziáját a darabban szereplő komikus mondja el : — A közönség nemcsak a játékodra kiváncsi, a nappali komédiást is keresi benned; azt akarja, hogy a színpadon kivül, az életben is mulattasd — te a teritett asztal mellett, a fele­séged pedig, a színésznő — az meg — hát az is a puszipajtása legyen. Közétek ül hívatlan harmadiknak és hiába kapálódzol ellene, — ha meg rugdalódzol, rosszul jársz. A czéhnek nincs szüksége renitensekre. Ugy kiebrudalnak, mintha sohse tartoztál volna közénk. Két fiatal művész körül forog a cselekmény. Az egyik egy fiatal szinész, drámai hősöket játszik a társulatnál, a ki tele van a pálya iránt való lelkesedéssel és sehogysem képes meg­alkudni azokkal a különleges erkölcsi felfogá­sokkal, a melyek a színészetben úgyszólván elkerülhetetlenek. A másik egy ifjú színésznő, ideálja az előbbinek. Eleinte ő is küzd az ár ellen, de rettenetes küzdés után végül megadja magát a sorsnak, feláldozza tiszta érzéseit s nagy primadonnává lesz. A dicsőségért drága árt fizetett; cserébe adta érte a szivét. Es hasonló lelkitusák vívódnak a többiek bensejé­ben is. Ezek a színészet árnyoldalai, a melye­ket a nagyközönség persze nem igen ismer. Vajda László nem mutatja be alakjait egy­oldalúan, hanem teljes képet ad lelkivilágukról és érdekesen irja meg örömüket, bánatukat egyaránt. A Vigszinház teljes férfigárdája száll sikra a Színészek érdekében. Hogy milyen elsőrangú szereposztásban kerül bemutatóra az újdonság, az alábbi szinlap mutatja a legjobban. SZINÉSZÉLET. Jelenetek a szinészéletből, 3 felvonásban. Irta : Vajda László. Személyek A szinibizottság elnöke Fenyvessy Az igazgató Vendrey Az igazgatóné ... Rónaszékiné A rendező ... Tapolczay A primadonna ... Gazsi M. Az énekesnő Sz. Varsányi I. A drámai hős ... Góth A komikus.. ... ... Hegedűs A szerkesztő Balassa A részeges kórista ... Szilágyi Az öreg kórista ... Rónaszéky A jellemszinész ... Szerémi Az ügyelő ... Bárdi A szinházszolga ... ... Sarkadi A tenorista Győző A bonvivánt Tanay A drámai szende Nógrády J. Egy fiatal karnő ... Csáky I. A kómika Nikó L. A segédszinésznö ... Fábián K. A karmester Dayka A föpinczér ... Kazaliczky Pinczér Kassay Egy asszony Hunyady M. A Vigszinház nagy gonddal és styllel ren­dezte és állította ki a darabot és rendkivül érdekesek lesznek a diszletek, a melyek egy vidéki színkör udvarát ábrázolják. A legszebb auspicziumokkal készülnek a vigszinháziak a Szinészélet bemutatójára, a mely­nek során egy eredeti, tartalmas és érdekes uj szinmüiróval fog ismeretséget kötni a közönség. Figaro. Színházi pletykák, Budapest, deczember 18 Vasárnapi apróságok. (I. Az igazi népszerűség.) A népszerű primadonnának tapssal, virág­gal, ováczióval, lókifogással hódol a közönség: tenyerén hordja, imádja, dicséri, néha szerelmes is belé, de mind e dicsőség nem juttatja el a primadonna szivéhez az igazi tiszteletnek és szeretetnek azt a melegét, melynek legcseké­lyebb megnyilatkozása is többet ér minden hangos diadalmi zajnál. Egy apró epizódnak voltak a minap sokan tanúi a Királyszinház előcsarnokában, a mely azt bizonyította, hogy az ünnepelt sztárt: Fedák Sárit a közönség nemcsak a tenyerén, de a szivében is hordja. Egy tisztes agg nagyapó jött ki a néző­térről a János vitéz előadása után, kis szőke 10—12 éves leányunokájával. A kis leány a nagy tolongásban odasimult a nagyapjához, a ki átölelve oltalmazgatta a ruhatári harczok közepette. A mint ott megálltak a sürü ember­tömegben, s nagyapó végtelen nagy szeretettel meg-megsimogatta kis unokája szőke haját: — Édes kicsi lányom — beczézgette gyön­géd hangon — te vagy az én gyönyörűségem, mindenem, te vagy az én — Fedák Sárim! (II. Az altok.) Egy operett-szinházunkban történt, próba­közben. Az újdonság próbáján jelen volt a zeneszerző is, a ki érthető figyelemmel hallga­tott minden taktust és ellenőrzött minden kótát. Folyton-folyvást megállította a próbát közbe­szólásaival, ugy, hogy teljesen kihozta a sodrá­ból a rendezőt, a ki végül már azt se tudta: fiu-e vagy lány ? Az izgatott hangulat közepette került a sor az újdonság egyik kórusára. Alig, hogy felcsendült a kar éneke, a zeneszerző máris fejét vakargatva, felszólott a szinpadra: — Kérem, az istenért, mi ez? — Mit parancsol ismét ? — kérdi kétségbe­esve a rendező. — Hol vannak az altistánék, nem hallom az altot, kevés az alt! A rendező — szinte magánkívül — adta ki a rendeletet: — Egy, kettő! Gyorsan öltöztessenek fel két nőt altnak! . . . Mime. Szinházi élet. Budapest, deczember 18. Babakiállítás a Népszínházban. Ritka érdekes karácsonyi kiállítást rendez a Népszín­házi Nyugdíjintézet javára Vidor Pálné a szinház előcsarnokában: két napon, 20 és 21-én, kedden és szerdán, mintegy száz különböző nagyságú diszes kosztümökbe öltöztetett bábukat fognak elárusítani a Népszínház művésznői. A bábuk mindegyike egy ismertebb művészi alakítást örökit meg. Beléptidij 50 fillér. Színpad és nézőtér. — A „Magyar Szinház"-ból. — Karácsony közeledik, — a szinházak legnehezebb hete. A zöld fenyőfa gondjai az utczákra csalják a szülőket, hogy a fényes kirakatok elé álljanak és ott megtekint­sék a gyermekek örömét, a mit a Jézuska meg­bízásából majdan át kell adni nekik. S mégis a Magyar Szinház esténként megtelik, hogy annak az érdeklődésnek adjon kifejezést, a mely Máder Rezső bájos operettjéhez, a Huszárvér­hez fűződik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom