MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-26 / 297. szám

1 1904. október 26. Budapesti színpadok. Budapest, október 26. A Magyar Királyi Operaház-ban tegnap, kedden, másodszor került szinre Saint-Saens Sámson és Delila czimü dalmüve, melynek jelen­tős művészi sikeréről az egész sajtó egyértelmüleg számolt be. A dalmű vasárnap kerül szinre harmadszor. Csütörtökön az Istenek alkonyá-1, szombaton az Álarczosbál-1 adják. * A Nemzeti Szinház legújabb nagysikerű újdonsága, Barrie 4 felvonásos, Vén leányok czimü vígjátéka, e hét folyamán még csütör­tökön és vasárnap este kerül szinre abban a szereposztásban, a melylyel a bemutató előadáson osztatlan, nagy sikert aratott, P. Márkus Emilia és Jászai Marival a főszerepekben. Az uj szezon másik két nagysikerű újdonsága közül a Radnóthyné ma éri meg a 7-ik, a Cyrano de Bergerac pedig pénteken a 11-ik előadását. Szombaton Puttkay György „Sötétség" czimü társadalmi színmüve, az elmúlt színházi év egyik leg­nagyobb sikere, 29-ik előadását éri meg a Nemzeti Színházban. A Vígszínház szombaton mutatja be Mayer­Förster híressé vált darabját, az Alt-Heidelberg-et, mely nálunk Diákélet czim alatt kerül szinre. A német szinmüirodalomban példátlan az a siker, a melyet Mayer-Förster színmüve, az Alt-Hcidelberg, ért el. A mióta játsszák, a sziné­szeti évkönyv tanúsága szerint Meyer-Förster ezzel az egy darabjával egy év folyamán több előadást ért el, mint bármely modern vagy klasszikus szerző a maga összes müveivel. A darab hire nőttön-nőtt a külföldön is és most a Vígszínház is fölvette műsorába az Alt­Heidelberg-et. Az újdonság a Vígszínház egész férfi-személyzetét foglalkoztatja, a női főszerepet Harmat Hedvig játssza. A Magyar Szinház pénteken, a Fecske­fészek bemutatóján uj zeneszerzőt mutat be, a kinek munkája nagy külföldi sikerek után jut a budapesti közönség elé. Henri Herblay zenéjé­nek kiemelkedőbbb számai az előjátékban: a postakocsisok kara, Modeste és Pomponette belépői, B. Szabó dala férfikar-kisérettel és a rövid hatásos finálé; az első felvonásban: két együttes, Komái és Sziklai kettőse, a sólyom­párról szóló duett, s a fináléban a kis szere­csenröl szóló dal, a mely a darab leghatásosabb száma; végül a második felvonásban Modeste keringője és egy négyes, a melynek aktuális strófáit Anday, Kornai, Ráthonyi és B. Szabó éneklik. A Fecskefészket Pubos Árpád rendezte és Békéssy Ferencz karnagy tanította be. Az operett külföldi nagy sikereivel arányban áll közönségünk érdeklődése is a pénteki bemutató iránt, a melyre máris sok előjegyzés történt. * A Királyszinház szombaton mutatja be idei szezonjának második újdonságát, a Robin Hood-ot, a mely a 12-ik század végén angol földön játszik. Az operett vonzó meséje az akkori idők zsiványainak, az úgynevezett szabad­legényeknek vidám és tarka világát, regényes keretben viszi színpadra, s mozgalmas képekre és szines, korhű kiállításra ád alkalmat. A férfi főszerepet, egy fiatal lordot, a ki vagyonától megfosztva, szerelmesétől elszakítva, elkesere­désében a szabadlegények közé áll, s Robin Hood néven vezérök lesz : Mihályi Ernő játssza, partnere Bánó Irén lesz. Az operettet, a melyből az utolsó főpróbák folynak, Pásztor Árpád -fordította, Bokor József rendezte, zenei részét pedig — a mely az amerikai Reginald de Koven-nek legnépszerűbb müve — Vincze Zsigmond karmester tanította be. — A Király­szinház a közelgő Mindszentek ünnepére való tekintettel műsorába illeszti A molnár és gyermeké-t A népszerű alkalmi dráma vasárnap délután, mérsékelt helyárak mellett fog szinrekerülni. Az öreg molnárt Vágó Béla leányát Tesztory Julia játssza. A Népszínház holnap, csütörtökön mutatja)be ezidei évadjának egyik legérdekesebb újdonsá­gát, a Jókai regényéből dramatizált Lőcsei fehér asszony czimü történeti énekes színmüvét. A szinház a legnagyobb ambiczióval készült erre az újdonságára, melynek kiállítása is szokatlan fényes lesz. Áz újdonság premier-szinlapját itt adjuk: A LŐCSEI FEHÉR ASSZONY. — Énekes történeti szinmü 7 képben. Jókai Mór regé­nyéből irta : Faragó Jenő. — Személyek : Andtássy István báró, kuruczgenerális Szirmai Zsófia, a felesége Gazdy A. Ferk e I a evermekeik Abelofszky M. Jóska I a gy ermeKei k Csáthy I. Andrássy Miklós báró, a „Dervis generális" ... Lubinszky Korponay János, kapitány Fiiredy Korponayné, Géczy Juliánná ... Székely I. Gábor, a fiuk ... Dezsőffy Fabriczius Antal, Lőcse főbírája .. Szabó Koesztinka, a leánya Sugár J. Pálffy János gróf, nádor Bessenyey Alanda József, Lőcse főbírája Kiss Wenczezlausz, a fia Pesti Kornides doktor ... Kovács De Belleville lovag .. . Pázmán Blumevitz kapitány ... ... Rusznyák Pelárgus . ... Raskó Löffelholtz, generálisné ... Bársony R. Husz apó, kocsmáros ... ... Ujváry Füstös, kurucz huszár Vágó Panna ... . ... Harmat I. Pongrácz, ezredes ... Delli Polgárok, kurucz és labancz katonák, cselédek, muzsiku­sok, tót leányok, legénvek, muzsikusok. A Népszinház-ban ma este A lőcsei fehér' asszony főpróbáját tartják a sajtó képviselői előtt és ezért nincs előadás. A „Kis pajtás" 25-ödször. — A Vígszínház mai jubileumához. — Budapest, október 26. Az a darab, a mely szeptemberben került bemutatóra, ugyancsak ritkán éri meg a huszon­ötödik előadás jubileumát, legkevésbbé a rá­következő októberben, legkevésbbé épen és friss egészségben, vonzóerejének delején. Kivétel a darab, a mely megéri és ilyen ritka kivétel a Veber Pierre vígjátéka, a Kis pajtás, a melynek mult hó 17-én volt a bemutatója és a mely ma este immár huszonötödször kerül szinre. Poézise sikeresen vetélkedik most a Végre egyedül! merész pajzánságaival. Minthogy pedig a Végre egyedül! sem hagyja magát, a Diák­élet („Alt-Heidelberg") pediglen biztos tip, előre­látható, hogy a jövő hónapban a Vígszínház abban az irigylésreméltó helyzetben lesz, hogy három nagysikerű darabot szerepeltethet mű­során. Veber darabja igazolta a Vígszínház eljárá­sát, a melylyel huszárosán eltért a régi sablon­tól, hogy szeptemberben halálra szánt újdonsá­gokat, outsidereket szoktak „beadni". A leg­finomabb és legszebb újdonságok egyikét hozta ki és ime, meg is volt a legkedvezőbb ered­ménye. A darab szépségei mellett kétségkívül nagy volt az előadók érdeme. Harmat Hedviget a czimszerep, a mint mondani szokás, „meg­csinálta". Egyszerre a legkiválóbbak sorába lépett és van benne némi mélabús vonás, hogy most viszik el a kis naivát asszonyi sorba, nagy veszteségére a színészetnek. De a legelő­nyösebben tünt fel Komlóssy Ilona is, ez a fiatal leány, a kit vidéken fedeztek fel és a ki egyszerre csak ugy beleilleszkedett a Vígszínház együttesébe, mintha régi tagja lett volna a Ditrói-gárdának. Hegedűs Gyula Jaques szere­pében zavarba hozta azokat, a kik eddigelé „csak" a legjobb komikust látták benne. Hja, hát egyúttal a legjobb világfi-szinész is? Mi marad aztán a többieknek? És Fenyvesi! Ennek a művésznek igazi, mély tudása és intelligencziája talán még sohasem hatott annyira imponálóan, mint a deres hajú, de ifjú szivü arisztokrata ábrázolásában. Hát még a „kis" Tanay, a ki akkorát nőtt, a mióta a Vigszinház tagja?! A szerelmes grófocska őszinte bamba­ságát, megható nyiltszivüségét ki játszaná jobban ? És méltán mondták el a Harmat Hedviggel játszott nagy szczénáját a két naiva jelenetének. Hogy Nikó Lina milyen elegáns és ) kedves tud lenni, arról eléggé meggyőz" alakí­tása a Kis pajtás-ban, a melynek sikeréből méltán kérhet magának jókora részt, valamint a derék Vendrey is, a ki a közjegyző alakját oly üde humorral kreálta. Juthat a dicséretből a kicsikéknek is, a nyoszolyólányokat személyesítő hölgyeknek, a kik annyi élénkséget és jóleső fiatalságot hoznak a színpadra. Az előadáson valamennyiök mögé rejtőzik az, a ki próbákon mindig elől állt: Péchy Kál­mán, a rendező, a ki a Kis pajtás előkészítésé­ben is kimutatta, hogy elsőrangú művész a maga nemében. Labourdette. A kulisszák mögül. Budapest, október 26. Két bemutató. 1. jelenet a zárdában. — A „Magyar Szinház" pénteki újdonságából. — Méltóságos arczu, a vallás malasztjától átihletet fejedelemasszony, tonzúrás, kávébarna szinü kaputba öltözött dominikánusok ; szende ábrázatú, mosolygós tekintetű apáczanövendékek a színpadon és a zárda szelid hangulata ömlik végig a színházban. Aztán pokoli kavarodás. Kezdetben mintha az allelujákban, a melyeket a kar égfelé for­dított szemekkel zeng, valami kaczagni vágyó dévajság csillogna, aztán kiderül, hogy farkasok bújtak a dominikánusok báránybőrébe. Nem tudni már, ki az Ur igaz szolgája, és ki a szöktetni vágyó diák; — ki a zárda magá­nyába vonuló hajadon és ki a növendékruhába bujtatott legény. És ennek a zavarhalmaznak a fináléja a muzsikának varázslatból származó édes dishar­moniája. Az Ave Mária szent orgona zengzetébe odafurakodik a világi tánczok szilajsága és ebből a zenéből behunyt szemmel látjuk, hogy itt mindenki elvesztette a fejét. Aztán kinyitjuk szemeinket, a függöny már lassan leereszkedett, de nem egészen a földig és most már nem látunk egyebet, mint fejetlen és törzsnélküli lábszárak ritmikus lejtéseit. A másik pillanatban — mintha álmodnánk — ismét felhúzzák a függönyt, és a szentelt ruhák éjféli miséje tobzódik megint szemünk előtt, de csak egy másodperczig. A függöny hirtelen megint leszáll és ismét csak a formás lábszárak boszorkánytáncza reszket a nézőtér felé. * A Fecskefészek második felvonásáról beszél­nek a fenti sorok. De néhány nap múlva erről fognak beszélni az egész városban. A péntek esti bemutató egyike lesz a színházi szezon legszenzácziósabb eseményének, mert az operett­zene terén annyi bájt, finomságot, a libbrettó­ban annyi kedves meleg romantikát es bájos humort rég láttunk, mint a mennyi a Fecske­fészek-ben van. De nemcsak maga a darab lesz meglepő, hanem minden, a mi vele összefüggésben van. A jelmezek és díszletek igazán szépek és ere­detiek, a szereplők pedig egytől-egyig nagy igyekezettel, kedvesen, igaz művészettel old­ják meg feladatukat. u. II. A varázsszinpad. — A „Népszínház" csütörtöki újdonságáról. — A Népszínház csütörtöki bemutatóját a magyar olvasóközönség fogja nagy élvezettel végig nézni. Elfognak menni a nagy keltő hívei­nek ezrei, hogy emlékének adózzanak és lel­kükbe fogják szívni Jókai Mór nagyságának tüneményes megnyilatkozását. A Lőcsei fehér asszony minden egyes képe formásán és hangulatosan van megalkotva, ugy, a hogy a regény maga. Faragó Jenő, a ki a regényből színdarabot csinált, érteit ahhoz, hogyan kell a hatásokat felosztani. Gyönyörű szép lesz Lőcse városa az első képben. Templomba járó polgáraival, kurucz katonáival, szépséges fehér cselédeivel és egy ostromlott város minden hangulatával. Lesz ott toborzóval vegyes trombitaszó, dobpergés és a _

Next

/
Oldalképek
Tartalom