MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)
1904-09-02 / 243. szám
1904. szeptember 1. 3 A darab librettójából nem árulunk el sokat, csak annyit, hogy nagy szerepet játszik benne egy gomb, a mely elveszett. Ez aztán nagy bonyodalmaknak az okozója. A librettisták, — Blum és Toché — minden lehetőt elkövettek természetesen, hogy a gombot, a mely körül egy pompás kupié is forog, senki meg ne találja. A gomb egyébként egy ezredes nadrágjáról való, a mely a mosóintézetben elveszett és az első felvonásban egy egész szakasz katona keresi. A tegnapi próbán a jeles gomb mulatságos inczidensnek volt okozója. Körülbelül az első felvonás közepén tartottak már és minden meglehetősen jól sikerült. A szigorú rendező is majdnem meg volt elégedve a színészek buzgóságával és igyekezetével. Épp a legjavában énekelt valaki a színpadon, a mikor egyszerre csak berohant egy fiatal kardalos és ujjongva kiállóit: — Haza menni! Haza menni! Erre mély csend keletkezett és mindenki kérdőjellé változott. Az ujjongó kórista pedig folytatta: — Vége van a próbának! Sikerült! . . . Az egyik színész végre kérdést intézett a kóristához: — Ugyan mi ütött magába? Mi sikerült? — Sikerült megtalálnom a gombot. Minden bajnak vége van; a hős boldog lehet és . . . a próbát nem kel! folytatni! S ezzel diadalittasan nyomta a rendező kezébe, az elveszett és megtalált gombot. (II. A fordítók.) A fordítók Hevesi Sándor és Hajós Sándor. A ki csak irodalmi és színházi ember, ismeri e két jeles irót, a kik ez alkalommal közös fordító czéggé alakultak. Naiv szójátékcsinálók már előre örülnek annak, hogy A szép mosóné szombati premierjén ismerőseiknek azt mondhatják: — Fordította a két Sándor. Elég szánalmas viczcz lesz, mert mi van abban, ha véletlenül egy darab két szerzőjének, vagy fordítójának egy és ugyanaz a keresztneve van. Van ennek a névrokonságnak azonban egy sokkal érdekesebb oldala is. Tegyük fel, hogy Offenbach-nak ezt a darabját ugy 8—10 évvel ezelőtt fedezték volna fel nálunk. Tegyük fel azt is, hogy már akkor is létezett volna a Királyszinház, a mely kaput nyitott volna a bűbájos operettnek. Továbbá tegyük fel, hogy akkor is Hevesi Sándor és Hajó Sándor fordították volna a darabot. Mi történt volna ez esetben ? A szinlapon a következők lettek volna lenyomva: A szép mosóné. Operett 3 felvonásban. Írták: Blum, Blau és Toché. Zenéjét szerzette: Offenbach. Forditotta: Hoffmann Sándor és Hoffmann Sándor. Ugyanis 8—10 év előtt még mind a két forditó Hoffmann volt. Tonio. Színházi élet. Budapest, szeptember 2. Ernest Blum, mint sugó. Ernest Blum, az ismert párisi humorista, a „Journal d'un Vaudevilliste" czimü lapjában ismét egy mulatságos történetet mond el szinészkorából. Egy szinésztruppról cseveg Blum, a melynek igazgatója elhatározta, hogy társulatával a normandiai tengeri fürdőkre " fog ellátogatni, hogy ott előadásokat tartson és az ott időző fürdőközönségnek drámai előadásaival szerezzen élvezetes estéket. Blum azért volt a társulat titkaiba annyira beavatva, mert maga is tagja volt a társulatnak. Tizenhét éves korában fejébe vette, hogy a \ Ön öregszik! tengert lássa. Hallott arról a színigazgatóról, a ki a normandi fürdőkre szándékozott társulatával és tagnak ajánlkozott nála. Az igazgatónak tetszett a jóképű fiatalember és azt kérdezte tőle, hogy milyen szerepeket szeretne játszani. — Hősöket! — felelte Blum, miután ebben a szerepkörben egyizben már tanújelét adta hivatottságának és pedig nagy sikerrel. Az igazgató azonban rossz éleznek vette az ifjú válaszát és azt az ajánlatot tette neki — persze tréfából — hogy játssza el a kornika szerepkörét. Ebbe azonban Blum nem akart beleegyezni, mert ebben a szerepkörben eddig nem próbálkozott meg s a vége az lett, hogy az ambicziózus fiatalember súgónak szerződött a társulathoz. Szabad utazást élvezett, két frank napi gázsit kapott és kötelessége volt a szinlapokat is kihordani. Igy aztán elutazott a tengerpartra. Persze, időközben Asnieresben félbeszakította utazását a trupp, hogy néhány előadással megkeressék azt az útiköltséget, a melyre Normandiáig szükségük volt. Blum Asnieresben fényesen állotta meg a tüzpróbát és a szereplők teljes megelégedésére súgta a darabot. A közönség csak őt hallgatta, mert hát ő volt az egyetlen az egész truppban, a ki — tudta a szerepét. Sajna, a közönség csak nagyon gyér számban jelent meg s igy a továbbutazás csak néhány métföldnyire, egy Suresnes nevü franczia városkáig, terjedt. Itt aztán megtörtént az a szomorú eset, hogy a pénztárnál mindössze egy látogató jelentkezett. Az igazgató kétségbe volt esve, feloszlatta a társulatot és szélnek eresztette a tagokat a nélkül, hogy egy Centime gázsit fizetett volna nekik. Blum, a kinek a direktor öt frankkal volt adósa, szomorúan ballagott a Szajna mentén vissza Párisba. Az az álma, hogy a tengert lássa, szertefoszlott. Felvonásközben. Budapest, szeptember 2. I. A kéz. A Vígszínház-ban is végeztek apró javításokat a nyári szünet alatt. Kicsinosították, kifestették a folyosókat is és némely helyen uj jelző felírásokat alkalmaztak. Igy uj mutató-ujjas kezeket festettek a falakra, melyek a kijáratok felé dirigálják a távozni készülő közönséget. A Vígszínház igazgatóságának egyik tagja tréfás büszkeséggel mesélte a minap egy szinésztársaságban, hogy milyen szép, uj kezeket festettek a folyosó falaira. — Nem is hiszitek el — mondotta nevetve — nem kisebb ember pingálta azokat a kezeket, mint László Fülöp . . . — Persze, persze — mondotta ártatlan gunynyal egy másik szinház komikusa — az olyan jól menő színháznál, mint a Vígszínház, nem is lehet máskép. Hát a gyémántgyűrűket ki festette a vigszinházi kezek mutató ujjaira ? Talán bizony maga — Bachruch ?! II. A végső menedék. Egy szép, halványarczu fiatal leány ajánlkozott most, a szezon küszöbén, egyik operettszínházunkhoz kardalosnőnek. Minhogy már minden hely be volt töltve és az igazgató is nagyon el volt foglalva, kurtán tudomására adta az ajánlkozó leánynak a lesújtó választ: — Nincs szükségünk önre! A leány nagyot sóhajtott. — De, direktor ur,' talán mégis! Talán akad még számomra hely? — Megmondtam kérem, nincs hely, nem vehetjük fel! A leány még nagyobbat sóhajtott. A szemei könnyekkel teltek meg. — Akkor hát — zokogta — nincs más hátra, minthogy — férjhez menjek! . . . Tartarin. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 2. A kolozsvári közönség egy nagy része Bölöny Józsefet óhajtana az uj szinház élére. Ezért gróf Tisza Istvánhoz mint belügyminiszterhez, memorandumot intéztek, melyben arra kérik, hogy Bölöny Józsefet nevezze ki a kolozsvári szinház igazgatói vagy intendánsi állására * Orosházán Somogyi Károly színtársulata megkezdte az őszi szezont. A társulat primadonnája Aradi Aranka, a ki hosszas betegség után nagy sikerrel lépett fel először a Lotti ezredesei női főszerepében. * A makói szinház őszi szezonját szeptember 3-án nyitja meg Zilahy Gyula aradi színtársulata. A társulat egy hónapot tölt Makón és október elsején vonul be Aradra. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 2. Leoncavallo: Berlini Roland czimü uj operáját, melyet az olasz mester tudvalévően a német császár megrendelésére irt, a berlini bemutató után Olaszországban is előadják. Az opera első olaszországi bemutatója novemberben lesz, a nápolyi San-Carlo-szinház-ban. * A berlini Deutsches Theater-ben tegnap este vette kezdetét Lindau Pál rezsimje. Shakespeare Troilus és Cressidá-ja került előadásra, Lindau uj átdolgozásában. A színházat teljesen átalakították. Humperdinck Engelbert, a Jancsi és Juliska szerzője, most töltötte be életének ötvenedik évét. Jelenleg uj operáján, melynek Csipkerózsika a czime, dolgozik. * A párisi Porte-Saint-Martin-szinház ismét Napoleon-darabra készül. Laya 1893-ból való drámájára, mely nem kevesebb, mint ötven képből áll. Ebből az alkalomból a Figaro konstatálja, hogy eddig kerek száz Napoleon-darab került szinre franczia színpadokon. * A new-yorki olasz kolónia szobrot emel New-Yorkba^l/m/z-nek. A szobrot Civiletti, palermói szobrász késziti. * Wolf-Ferrari német operakomponista Goldoni: Kíváncsi asszonyok czimü vígjátékából dalmüvet irt, mely a berlini Theater des Westens- ben kerül szeptemberben bemutatóra. Ha őszül a haja, miért nem használja a biz- HaíregeneratOft I El nem h a) festo sem tos hatású teljesen ártalmatlan Tábor-féle J 6 nem ártalmas Egy színtelen folyadék, mely sem a fejbőrt, sem a párnát nem festi. A haj 8—10 nap >v alva régi színét feltétlenül visszakapja. Hatásért elvállalom a kezességet. Ara 2 korona. Szétkii'.déshely : Tábor Gyula, gyógyszerész. Albertirsa J Budapesten : Török József gyógyszerész ^ Király-utcza 12. és Dr. Eggor Leó es J. m gyógyszerészek Vá.-zi-körut 17. y
