MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)

1903-06-18 / 167. szám

1903. junius 14. 91 Budapesti színpadok. Budape»», junius 20 A Nemzeti Színház-bán és a Magyar Királyi Operaház ban holnap, vasárnap, tartják meg az évadzáró előadásokat, melyek után a két állami szinház kapui bezárulnak a nyári szünetre. Az Operá-ban Hunyady László kerül szinre a Magyar Királyi Operaház nyugdíjintézete javára. Az előadást mérsékelt helyárakkal tartták meg. — A Nemzeti Szinház-ban a Virágfakadás czimü egyfelvonásost és A föld et adják. A Virág­fakadás-ban Szohner Olga, a nagyváradi Szig­ligeti-Szinház volt naivája lép fel vendégképen, a ki a vidéki színpadok legerősebb ifjú női tehetségei közül való. Szohner kisasszony, a ki Szohner Antal honvédelmi miniszteri osztály­tanácsos leánya, fellépése iránt a főváros elő­kelő köreiben nagy az érdeklődés. * A Vigszinház-ban holnap, vasárnap, Du Maurir-Potter nagyhatású hipnotikus szinmüvét, a Trilby t, adják, mely a Vigszinház által ujab­ban felelevenített darabok közt a legnagyobb érdeklődést keltette. A Trilby czimszerepét Varsányi Irén játssza, a ki ebben a szerepben alapitotta meg hirnevéí. Svengalit Fenyvesi játssza, a kinek ez régi hires szerepe. * A Magyar Szinház szezonvégi kassza­darabja, A drótostót, második jubileuma után nagy közönséget vonz s a gyönyörű zenéjü Lehároperett nem lankadó érdeklődés mellett folytatja útját harmadik jubiláris (75-ik,) elő­adása felé. A nagy érdeklődésre való tekintettel, mely A drótostót-ot kiséri, a szinház igazgató­sága kapuzárásig, vagyis junius 30-ikáig tartja műsoron az operettet. A Népszínház igazgatósága kapuzárás előtt még egy premiert ad A bemutatásra kerülő újdonság A kintornás leány (Joneuse d'orgne) czimü franczia dráma, mely Páris-ban három­száznál több előadást ért meg. A darab bemu­tatója jövő héten lesz. Megemlítjük egyúttal, hogy a Kis herczeg tegnapi előadását egy kis inczidens zavarta meg, mely azonban, szeren­csére, nagyobb baj nélkül végződött. Z. Sing­hoffer Vilma, a czimszerep személyesitője az első felvonásbeli duett közben, melyet Ledofsky Gizellával énekel, annyira rosszul lett, hogy le kellett a függönyt ereszteni. A művésznő később jobban lett és tizenöt perez múlva folytatták az előadást. A színpadra visszatérő művésznőt nagy tapsokkal üdvözölték. A Budai Nyári Szinház személyzete most Gorkij Maxim: Éjjeli menedékhely czimü, világ­hírre emelkedett színmüvére készül, melyet a leg­utóbb itt járt berlini Kleines Theater személy­zete szenzácziós sikerrel játszott a Magyar Szin­ház-ban. A darabnak, mely Káinoki Izor fordí­tásában kerül szinre, julius első napjaiban lesz a bemutatója. Ez lesz a Gorkij-darab első elő­adása magyar szinpadon. A Városligeti Nyári Szinház a jövő héten mutatja be Feld Mátyásnak Bob herczeg és Miczi herczegnö czimü parodisztikus bohózatát, mely az évad első kasszadarabjának Ígérkezik. A bohózathoz Barna Izsó, a Népszínház jeles karmestere, irt zenét. Szinh&zi pletykák. Budapest, junius 20. A nagyasszony — ^^ed^t)— vakácziója előtt. Egy színésznő — valamennyi között a legkiválóbb — fordult ki a körútról a Kerepesi­útra. Öt óra lehetett, de a nap nem akart leszállni, nem volt árnyék az utczán, a merre a nagyasszony ment. Csendesen, lassan — ő ilyen volt mindig — igyekezett a Nemzeti Szinház felé, a rohanók, tülekedők, könyökkel dolgozók között. Ostorpattogtatás hallatszott, s egy kaczér jukker-fogat gördült el mellette. A bakon maga a tulajdonos hajtott, egy leány, egy fiatal szí­nésznő. A nagyasszony csak gyalogosan, ridi­küllel a kezében haladt az első szinházunk irá­nyában . . . Gyakran meg-megfordultak utána, hiszen ő az örökszépség. Bársonyos nézésének, mosoly­gásának nincsen párja, akár a nótájának, a művészetének. A Pannonia-száftónáX egy sereg három­színű kokárdás, magyarruhás emberrel talál­kozik szembe. Lengedező zászló alatt vonulnak azok, ám az arezuk egészséges szine, tekintetük nyiltsága, őszintesége is tanúságot tesz róla, hogy ezek nem pestiek. Egy küldöttség, mely valami ügyes-bajos dologban hagyta ott a pátriáját, a földet. Egyikőjük aztán felösmeri. És a többi is cso­dálkozik, hogy neki nem jutott az eszébe ez, pedig hát meg van otthon az ebédlőszobában, üveg alatt, aranyrámában, a képe. S nem beszélik meg, akaratlanul tör ki belőlük a jó­kívánság, hangosan, hosszún: — Éljen Blaha Lujza! Éljen Blaha Lujza ! Mielőtt betérne a szinház kapuján, elfogjuk előbb egy kis beszélgetésre a nagyasszonyt. — De a ruhám ne nézze, — mondja az ő utánozhatatlan szeretetreméltóságával — a valamirevalót mind becsomagoltuk már. Mert hát utazunk nemsokára, a balatonfüredi vityillómba. — S mit csinál majd az alatt a véghetet­len vakáczió alatt a báróné ? — Hogy mit ? A mit egy lelkiismeretes háziasszony, s amit egy — sz nigazgató szokott. — Hogy érti ezt? — Ugy, hogy el fogok olvasni egy egész sereg hazai színdarabot, a melyeket a részemre irtak, s a Nemzeti Szinház-hoz benyújtottak. Ezért keresem most fel Somló direktort. . . . Boldog nyaralást a nagyasszonynak, és sok olyan darabot nekünk, a melyben ő ját­szik majd a jövő szezonban. Ügyelő II. Szinészházasságok. Amikor arról volt szó, hogy egy ismert komikus, miután elvált a feleségétől, újra háza­sodni készül, egy ujságiró barátja megjegyezte : — De hisz ön azt mondta, hogy átok nehezedik a színésznek a házasságára! — Azt én még ma is állom, — felelt a komikus, — de csak akkor, ha szinész és színésznő házasodik össze. Kérem, két ember a színpadról! Eleinte a szinész meg színésznő majd megeszi egymást, a nagy szerelemtől, később már — merő gonoszságból — azt sem tudja az egyik, mivel bosszantsa meg a mási­kat. Most olyan feleséget kerestem magamnak — magában az ember csak nem élhet — aki a színházat csak kívülről ismeri. — Hát ugy gondolja, hogy nincs boldog színészházasság ? — Dehogynincs, csakhogy ritka, nagyon ritka és sokszor lámpással is keresheti; bár, j ha a szinésznép összeházasodik, ez mindig t szerelemből történik; úgynevezett pénz vagy ! más érdekből való házasság nem igen fordult elő színészek közt. — Ön szerint a szinészházasságot csakis a szerelem hozza létre ? — Mindig! És ez nem is csoda, az ember hat órán át van együtt délelőtt és öt órán át este a kulisszák mögött; a szinpadon mindig szerelemről beszélnek — hát az ember folytatja zt meg nem fogyott erővel a színfalak mögött, a házban s a házon kivül. Szinház valamely viszony nélkül nem is létezik! Ez a komikus megházasodott újra s a mostani felesége soha sem tartozott a szín­padhoz. A véletlen ugy hozta magával, hogy nem­sokára alkalma volt az illető újságírónak, hogy a komikus első feleségével beszéljen ugyanerről a tárgyról. Ő rí la is terjedt a hir, hogy újra férjhez megy. A mikor erre nézve megkérdezte, a szeretetreméltó hölgy felelt: — Óh, még nem vagyok annyira, de azt hiszem, leszek ! — Azt hallom, a leendő férje nem szinész. — Hál' Istennek, nem ! Fél az a tűztől, aki ár egyszer megégette magát és én tapasz­talatból beszélek, ha azt mondom, hogy a színészházasság a legnagyobb szerencsétlenség! Minden szinész legalább is — ideges. Képzelje már most, hogy két ideges ember, akinek az első pár hét után már semmi mondani valója sincs, mindegyre csak azt érzi, hogy örökre hozzá van bilincselve a másikhoz. Ez az érzés egyszerűen aggasztó. Egy színésznő, aki nagyon boldog volt a házasságában, mosolyogva felelt, a mikor meg­kérdezték, mit tart a szerelemről a szinpadon. Ha egy színésznő Medeát, Stuárt Máriát, Opheliát minden hév, láng s lelkesedés nélkül játsza, azt mondják róla, hogy nem ismeri a szerelmet A szinpadot ismerők azt állítják, az érzelmek őszintesége, az igazság, a lelkesedés lángja a színésznőnél a szerelemmel jő, amelyet maga érez és elég, ha csak az emléke él is benne. Vannak színésznők, a kik sohasem szeret­] tek, akiknek a szenvedélyét a szinpadon a | költő szava lobbantja lángra s akiknek a nemes tüze a lelkesedésből fakad. A színháznál a legboldogabb házasságok nem csak azok amelyek pillanatnyi kölcsönös vonzalommal kötetnek, de azok is, amelyekben a két jellem kiegészíti egymást, csak ugy mint a polgári életben. Miért akarják a művészeket még a szerelemben és a házasságban is más­képpen megítélni ? A szivek sehol sem találnak egymára oly gyorsan, mint a színháznál; könnyebben és gyorsabban vonzódnak egymás­hoz az állandó érintkezés s a szünetlen eszme­csere folytán. Aki a szinészházasságot tanulmányozza, látni fogja, hogy a hősszerelmes csak ritkán veszi el a hősnőt feleségül, sőt sokkal inkább a naivát, vagy a szubrettet; megfordítva pedig j a legtöbb szubrett hősszerelmesnek lesz a i felesége Égy komikáné azt mondta: — Oh, ha már színészhez megyek felesé­gül, komikushoz biztos, hogy nem megyek. Hiszen az ugyanazt a tréfát üzi, amit én I Egy külföldi színházi statisztikából kitet­szik, hogy a komikusok naivákat vesznek el feleségül. A legritkább esetben ballethölgyek mennek férjhez kollegákhoz. Van köztük olyan, ' aki bárónak, herczegnek, tőkepénzesnek lesz a feleségévé, sdt még Lajos bajor herczeg is ballerinát vett feleségül. Barth Antonia a bécsi Opera tizedrangu tánezosnője volt az, aki aztán Cartolf bárónővé lett . . . I ' %£»""1UÍ1 Ü'" IIIIIIIIIIII um mii " fürnm Várady Ede säliSÄ Koronahefceg ülca 5­s z-" Különös figyelmébe ajánlja rendkívül finom női keztyüit. J J •/ ^ piiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiimiiiiiiimiiiniiiminmiiiiiin minin

Next

/
Oldalképek
Tartalom