MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)

1903-06-04 / 153. szám

2 1903. junius 1. 2 Budapesti színpadok. Budapest, junius 4. A Vigszinház-ban tegnap este adták másodszor egészen telt nézőtér előtt Gavault és Berr : Dupont czimti bohózatát, melynek kaczagtató jelenetei egész estén át zajos derültségeket keltettek. A bohózat második felvonása, melyet a sajtó tulerősnek itélt, a második előadáson a diszkrét játék folytán csak mulatságos voltával emelkedett ki. Az előadásról különben a Budapesti Napló igy ir: A darabot pompásan játszották, mint a hogy a Vigszinház művészgárdája a franczia bohózatokat nem is tudja másképp. A kaczagtatás olyan ellentállhatatlan komikai ereje fölött rendelkeznek, a melynek tán még egy haldokló sem tudna ellenállani. A két női főszerep ma B. Kertész Ella és Varsányi Irén, a Vigszinház e két női erőssége kezében volt. B. Kertész Ella, a ki Lucyt játszotta, mindjobban kibontja müvékzi talentumának színpompáját s ha megfelelő tért kap, csakhamar meghódítja magának a színpadot. Tehetségének elvitázhatatlan alkotó elemei, a melyeket Lucy-jében teljesen érvényesített, a mesterkéletlen báj, finomság, eleganczia és e mellett az egyszerű természetesség. Varsányi Irén Florenceját szinte fölösleges külön dicsérni! a Vigszinháznak ez a kis starja, mint minden szerepében, ebbe n is pompás volt. A Dupont-ban különben a férfi-szerepek vezetnek s Hegedűs, Vendrey, Tanay, Góth, Tapolczai, Fenyvesi, Rónaszéki, Szerémy vetekedtek a jókedvben. Az utóbbi falrengetö kaczagásokat keltett egy kis karmesteri jelenetben, a melyet mesterileg csinált meg. Hegedűs-ről, a ki különösen elemében volt, már említettük, hogy a második felvonásban kupiét is énekel. Olyan tapsokat is kapott érte, akár egy beczézett operett-primadonna. A Magyar Királyi Operaház-ban ma este folyik le a Wagner- cziklus hetedik estéje. A ssufolt házak mellett folyó cziklus további részletes programmja a következő : Junius 4-én: A walkür. > 6-án: Siegfried. » 9-én: AB istenek alkonya. A kilencz előadásból álló cziklus második részét — a Niebelungok gyűrűje czimü tetrologiát — juniusban — 13 án, 14-én, 16-án és 18-án — megismétlik ugyanabban a sorrendben. A cziklusnak erre a második sorozatára még folyvást bérelni lehet a rendes helyárakhoz képest 25°/o-os engedménynyel. A Nemteti Szinház-ban ma este lép fel először vendégképen Tóvölgyi Margit, a kolozsvári szinház drámai hősnője, a ki egyike a vidéki színpad legkiválóbb erősségeinek. A művésznő A vörös talár Yanetíáját játssza. Második és utolsó fellépése holnapután, pénteken, lesz Stuart Máriá-ban. A vendégjáték a legnagyobb érdeklődést kelti. * A Magyar Szinház egész heti műsorát ismét Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü operettje, A drótostót tölti be, melynek előadásai a berliniek vendégjátékai után is telt házak előtt folynak. A színháznak talán fennállása óta sem volt ilyen nagy vonzóerejü szezonvégi darabja. A drótostót most már második jubiláris (ötvenedik,) előadásához közeledik, melyet megszakítás nélkül fog elérni. Az ötvenedik előadásra ismét eljön z idegenbe szakadt magyar szerző, hogy zajos sikerű operettjét maga dirigálja. * A Népszinház-ban Székely Irén, a szegedi szinház primadonnája, még kétszer lép fel vendégképen a Bob herczeg-ben és pedig pénteken és vasárnap. Mindhárom előadásban Ledöfsky Gizella énekli Annié szerepét. Csütörtökön és szombaton ZilahinéSinghofen Vilma vendégszerepel a Rip van Winkle Lisbeth-jében. A szinház most A kis herezeg reprizére készül, mely a jövő héten lesz. * A Fővárosi Nyári Szinház legközelebbi újdonságai már előre a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak igényt. Ezek az újdonságok Verdinek A két Foscari czimü dalmüve, mely nálunk teljesen ismeretlen, de az olasz operai színpadokon a legnépszerü b Verdi- dalmüvek közé számit; — továbbá Pepi grófnő, Slrausz János hátrahagyott operettje és Gorkij-nak Éjjeli menedékhely czimü színmüve, melyet a legutóbb itt járt berlini művészek szenzácziós hatással játszottak. A Gorkij darab próbái már megindultak. A Városligeti Nyári Szinház-ban jövő héten, e hónap 9-ikén, kezdi meg vendégfellépéseit Fedák Sári a Lotti ezredesei czimü énekes bohózatban, melyben a Magyar Szinház-ban aratott, annak idejében, zajos sikereket. Művésznők a kritikusokról. A kritikusok annyit foglalkoztak már a művészekkel, hogy igazságosnak tartjuk, ha egyszer a művészek is foglalkoznak a kritikusokkal. A türelmes hölgyek és urak, a kik mulattatásunkra ifjuságukat, szépségüket, életerejüket feláldozzák, évek hosszú során át kénytelenek azzal, hogy a gőgös szuverének, a mübirálók minden megjegyzését szó nélkül elviseljék. Hány szomorú óra, hány keserves köny támad e kritikák nyomában! Alapjában véve még a dédelgetett művész is azt hiszi, hogy igazságtalanul bánnak vele, de még a legérzékenyebb is óvakodik az ellenkritikától, hiszen az ellenkritika az a fegyver, mely többnyire visszafelé sül el. Igazságérzetünknek tartozunk azzal, hogy egyszer a művészeket is meghallgassuk. A Budapesti Hétfői Hirlap felkérte a budapesti színházak néhány ünnepelt művésznőjét irjon néhány sort arról a kritikusról, a kiről önmaga irni óhajt A nevezett laphoz beérkezett válaszokat a következőkben közöljük : Ambrus Zoltán. Irta : Márkus Emília. Szerkesztő ur nem rótt rám valami könnyű feladatot, mikor azt kivánja, hogy én a kritikusomat megkritizáljam. Csak most, hogy a fejem töröm azon, mit irjak Ambrus Zoltánról, csak most látom, hogy a kritizálás se könnyebb mesterség, mint a színjátszás. Pláne nekem nem az, a ki megszoktam, hogy engem kritizáljanak. Mit irhát egy színésznő a bírálójáról ? Ha I dicséri, kész a vád, hogy hízelegni akar; ha malicziózus vagy az irónia hangját használja, — na, köszönöm, ennyi bátorságot én tőlem nem szabad kívánni. Mintha a szegény kis nyulacska meg akarná kritizálni a farkast, a ki minden pillanatban elnyelheti. Szerencsére, az én dolgom mégse nehéz; mert ha Ambrus Zoltánt dicsérem, talán az ellenségeim se fogják azt állítani, hogy hízelegni akarok neki. Ő róla minden intelligens ember tudja Magyarországon, hogy egyike a legműveltebb, legjobb izlésü, legkorrektebb Íróknak. Hogy néha kissé szigorúbb, mint a mennyire talán kellene? Istenem, hiszen a kritika végre is nem jótékonysági intézet. Rólam csak mindig jót irt, vagy ha nem is jót, de mindig ugy, hogy a szimpátiája minden sorából kicsillogott irántam. Sokat köszönhetek neki, — a Clemenceau Izáját például vele együtt, az ő útmutatásával tanultam be — de ha nem is igy volna, ha soha egyebet gáncsnál nem irt volna felőlem, akkor is azt mondanám, hogy ennek a magyar irónak nem kell szégyenkeznie a Sarcey-k, a Jules Lemaiheekkel szemben. Van olyan legény, mint azok. * Alexander Bernát. Irta: Csillag Teréz. Ha nem arról lenne szó, hogy Alexander Bernátról irjak néhány sort, hát megvallom őszintén, igen fáznám attól, hogy a t. Szerkesztő ur kívánságát teljesítsem, mivel a czikket iró színésznő nagyon hálátlan mesterséget folytat. Csak a rossz czikkről hiszik el szívesen, hogy ő irta, a jóról — istenem, néhány jó sort olvasva, minden ember akár az oltár előtt is letenné a hitet arra, hogy ezt a szerkesztőségA kulisszák mögül. Budapest, junius 4. A tizenegyedik színház. Csupa kuriozitásból adjuk közre egy kolozsvári újság következő színházi hirét: A tizenegyedik szinház. Mint értesülünk, a fővárosban gomba módra szaporodó színházak száma ismét több lesz egygyel. Állítólag a Par£-klubból indult volna ki az eszme, hogy a Fővárosi Mulató-bó\ színházat csináljanak. Az uj szinház keletkezését gróf Keglevich István volt intendáns, dr. Szécsi Ferencz és Góth Sándor, a Vigszinház tagjának neveivel hozzák összefüggésbe. A legújabb szinház, mint hirlik, a könnyű operett műfajt kultiválná. Fölösleges mondanunk is, hogy a hir nem egyéb — jól kihizlalt színházi kacsánál. Szinházi pletykák. Budapest, junius 4. Dupont dala. — Egy kupié története. — A Vigszinház nagy sikert aratott újdonságának, a Dupontnak van egy saját külön slágere: Hegedűs Gyula énekszáma a vidám bohózat második felvonásában. A pattogó ritmusu és borsos szövegű kupiénak, melyet már eddig két estén viharos tetszés között adott elő a kitűnő művész, nincs nyoma a Gavault és Berr urak darabjának eredeti, franczia példányában. Dupont dala egyike azoknak a betéteknek, melyekre a színházigazgató a premier utan ki szokta jelenteni: — No, ez jó ötlet volt tőlem ! Mert ez a kupié-betét csakugyan a Vigszinház igazgatójának ötletéből került a darabba és hogy jó ötlet volt, bizonyítja nagy sikere. De nemcsak jó, hanem gyors ötlet szülötte a Dupont dala. Huszonnégy órával a premier előtt tudta meg Hegedűs Gyula, hogy ő énekelni is fog az uj franczia bohózatban. A véletlen segitett bennünket e kis leleplezéshez. Hétfőn délelőtt — vagyis egy nappal a Dupont premierje előtt — a Vigszinház szinészlépcsőjén igyekeztünk felfelé a direktor ur szobájába. Az első emeleten — a próbaterem előtti ben irták, s az illető művésznő csak a girójával látta el. Nos, én Alexander Bernát kedvéért még annak is kiteszem magam, hogy — elhigyjék a szerzőségemet. Régóta becsülöm és tisztelem őt és régóta bámulom nagy tudását és ítélete mélységét. Ő, szerintem, a kritikusok példányképe. Meg van benne teljes mértékben az, ami a metierjéhez első sorban szükséges : a jó'karat és jóhiszeműség. Alexander Bernátnak, bizonyosan fájdalmat szerezne, ha valakinek igazán komoly ok nélkül csak egyetlen keserű pillanatot is szerezne. Amit ir, az mindig bölcs, világos, csupa jókedv és csupa jóakarat. Nem tudom, észrevették-e, de még abban is művészet van, a hogy ő a darabok meséjét elmondja. Az ő kivonata sokszor jobb és okosabb, mint maga a darab. Mint ember is nagyon kellemes: vannak férfiak, akikről kivétel nélkül mindenki szívesen elhiszi, hogy — igazi jó barát. Alexander Bernát közéjük tartozik. Én legalább inkább elhinném, hogy a föld ezentúl menüett lépésekben fog keringeni a nap körül, mint azt, hogy Alexander Bernát, hacsak egy harmadrangú segédszinészről is érdemetlenül rosszat trna. Még akkor se malicziózus, ha (a mi talán a legnehezebb) jó ötletet kell elhallgatnia. * Ábrányi Emil. Irta : Török Irma. Engem elégszer megdobáltak kővel, de én a biblia tanítását követem: kenyérre! dobom vissza a haragosaimat. Vagyis nem mondok semmi rosszat a kritikusaimra. Pedig nehéz ám elfogulatlanul kritikát irni a biráló urakról, majdnem oly nehéz, mint nekik elfogulatlanul irni — mirólunk. Rosszat mondani, az ám,