MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)
1903-02-22 / 53. szám
1903. február 22 7 Budapesti szinpadok. Budapest, február 22. A Vigszinház uj Herczeg-xigjátéka, a Kéz kezet mos, tegnapi második előadásán ép oly teljes sikert ért, mint a bemutató estén s a minden zugában telt ház a legzajosabb derültséggel élvezte a darabot, melyről a sajtó is konstatálta, hogy a Kéz kezet mos az illusztris szerzőnek legszellemesebb, legjobb darabja. A szerzőt lelkesen ünnepelték a szereplőkkel, Csillag Terézzel, B. Kertész Ellával, Hegedüs-sel, Szerémi-vel, Góth-a\, Balassá-val és Vendreivei egyetemben. A nagy sikert ért darab tölti be a hét egész műsorát. * A Magyar Királyi Operá-ban tegnap este volt a bemutatója Hubay Jenő és Ruttkai György: Moharózsa czimü uj dalmüvének. Az előadás lapunk zártakor ért véget s röviden csak annyit írhatunk, hogy a Hubaydalműnek nagy sikere volt. A szerző és a főszereplők számos kihivásban részesültek (Holnapi lapunkban részletesebben foglalkozunk a Moharózsával. A szerk.) * A Nemzeti Szinház-ban, csütörtökön, e hónap 26-ikán kerül bemutatóra Martos Ferencznek, Simonyi óbester czimü három felvonásos történeti vígjátéka. A darab Napoleon császárságának elején játszik Marcigay franczia városkában. Két főszerepét Császár (Simonyi óbester,) és Márkus Emilia (Des Tournelles marquisné.) játssza. Az újdonságot korhű jelmezekkel és uj díszletekkel hozza szinre a Nemzeti Szinház. A Magyar Szinház-ban és a Népszínházban a két szinház óriási sikert ért két operettje, A bajusz és a Bob hei czeg töltik be a hét egész műsorát. A bajusz jövő hétfőn, márczius 2-ikán, egyfolytában éri meg huszonötödik, jubiláris előadását. = A »Zonélö Magyarország« idei X. évfolyam harmadik füzete jelent ma meg, s a következő érdekes és divatos zenemű- újdonságokat hozza előfizetőinek: I. Lengyel Miska. »Kátsa czigány frakkban« magyar dalt. II. Hoppe Rezsó. »Jellemdarab« Charakterstück, zongorára. III. Huber Sándor. »Amit az inasok fütyülnek«. Franczia négyes »Gassenhauer« quadrille. IV. Zsadányi Armand. V. Magyar ábránd. Magánhegedüre. V. Ungar. Fantasie, für solo violin. A legkedveltebb zongorazenemü-ujdonságokat hozza e minden zenekedvelőnek kiváló fontosságú zenemüfolyóirat, ugy, hogy előfizetői az érdemesebb zenemü-ujdonságot — a mi az év leforgása alatt megjelenik havonta kétszer — mindenkor 12 oldal tartalmán kapják Előfizethetni a most megindult 10 évfolyamra negyedévben 6 füzetre 3 koronával a »Zenélő Magyarország« zenemükiadóhivatalában Budapesten. VIII., József-körut 22—23 , honnan érdeklődőknek mutatványfüzetet ingyen küldenek s honnan minden nyomtatásban megjelent zenemű a legjobban megrendelhető. Vasárnapi apróságok. Budapest, február 22. I. A fizetésemelés. — Elleseti párbeszéd. — (.Faludi Miklóshoz, a » Vigszinház« dramaturg-igazgatojához, a «Kéz kezet mos» bemutatójának a napján beállít a szinház egy ifjú művészé, hogy fizetésemelési kérjen. Az ifjú művész és az igazgató közt a következő párbeszéd folyt le:) Az ifjú művész: Igen tisztelt igazgató ur már régóta készülődöm erre a lépésre Egy nagy kérésem volna, a mely azt hiszem, teljesen indokolt. Az igazgató: És mi az a kérése 5 Az ifjú művész: Emelje fel a fizetésemet. Négy ev ota vagvok a színháznál, pontosan teljesítem a kötelességemet, sikerem is volt mar . . . Az igazgató: Ezek az indokai? Az ifjú művész: Ezek csak mellékindokaim. Van egy főindokom is. Az igazgató: És mi az? Az ijju művész: Kollegámnak, X. Y.-nak, pedig vagyok olyan tehetség, mint ő és mégis kétannyi fizetése van, mini nekem. Hát igazság ez ? Az igazgató: Igaza van, fiatal ember, ez nem járja. Majd segítek is a bajon ! Az ifjú művész : Vagyis felemeli a direktor ur a fizetésemet ? Az igazgató: Azt nem. Hanem annak a kollegájának a fizetését — leszállítom! Zéta. * II. A tűzoltó. Tegnapelőtt érdekes munka folyt a Magyar Színház nézőterén — előadás után. A szereplők újra kiálltak a színpadra, a nézőtéren felállított fotografáló masina elébe s megörökítették A bajusz festői jeleneteit. Csak ezután ment vissza mindenki az öltözőjébe: Pálmay lika is . . . * ... A diva éppen a tarka viganójától szabadult meg és fehérszegésü sötétkék slafrokkjában szedte össze az ékszereit, a mikor Ráthonyi Áko», a diadalmas Kozáry Gábor, a legszeretetreméltóbb udvariassággal tuszkol be a Pálmay Ilka öltözője egy — tűzoltót. A grófné tágra nyitott szemmel nézte a különös vendéget, azután az ő bájos selypitésével megszólalt: — Talán csak nincs semmi veszedelem ? A tüzek őre és oltója zavarodottan mosolygott és pislogott, mint valami hamvadó zsarátnok : — Méltóságod, megkövetem, de ollan nagyon tisztölöm, ha csak színházba járok, maga tetszik nekem legjobban. Ha megtetszene tisztölni . . . — No, no csak ki vele hamarjában, biztatta a diva. — Egy fotográfiát szeretnék . . . A diva elmosolyodott a nem éppen szokatlan kérésen, azután igy szól: — Jól van barátom, mire megint őrségre jön, meg lesz a kép. — De most már a Nemzeti Színházba készülök, azért akartam éppen búcsúzónak, emlékbe. — Akkor irja meg a czimét a lakásomra, majd megküldöm. A derék tűzoltó összeütötte a bokáját és katonásan szalutálva, szólt: — Kézit csókolom, méltósága, most akár újra kigyuladhat a nervyorki palota. És nagy begyesen távozott az öltözőből. £ kalisszék mögül Budapest, február 22. Simonyi óbester. — Két apróság a »Nemzeti Szinházi újdonságáról. — I. Paripák a színpadon. A Nemzeti Szinház-ban az utolsó próbák folynak Martos Ferencz: Simonyi óbester czimü történeti vígjátékából, melynek csütörtökön lesz a bemutatója. A magyar darabnak lesz egy külön szenzácziója is. olyan, a milyenhez hasonló már régen nem esett meg a Nemzeti Szinház színpadán. Négylábú szereplők jelennek meg a Simonyi óbester utolsó felvonásában a közönség előtt; igazi, hamisítatlan paripák, mégpedig ezúttal tekintélyes számban : tizenketten. Valóságos kis lóverseny fog lejátszódni az uj darab harmadik felvonásában, a közönség szemeláttára. A hires-nevezetes Simonyi-bngáá tisztjei rendezik ezt a szinpadi karuszelt egy főúri villa nyitott verendája előtt, ugy mutatva be hódolatukat a verendán lévő hölgyeknek. Tizenkét paripa dobogása reszketteti majd meg a Nemzeti Szinház lesülyesztett hátsó színpadát és a szinház művészgárdájának egynéhány előkelő tagja fog ez alkalommal tanúságot tenni arról : hogyan üli meg a lovat ? Császár, Mihályfi, Horváth, Náday és még néhány művész jár mostanában szorgalmasan a lovardába és válvetett buzgalommal gyakorolják magukat a lovaglás mesterségében, nehogy szégyent valljanak a nagy lovas jelenetben, nehogy véletlenül (ló és lovas közötti kis nézeteltérés után) lepottyanjanak a nyeregből ott, a közönség szemeláttára, a szinpadon. Ma már, a Simonyi óbester premierje előtt pár nappal, mindegyik felfedezte magában a jokey-talentu ot Egyik délczegebben üli meg a paripát, mint a másik és a Tattersalból kikölcsönzött (kétségtelenül zajos és hosszú multu, ma már fölötte békés természetű) paripák kitűnően képzelt lovasokkal hátukon, fognak megjelenni a Nemzeti Szinház színpadán. Mindössze Mihályfi Károlylyal, a szinház kitűnő amorosojával, van egy kis baj. A művész ugyanis, a ki eddigelé mindig csak gyalogosan vallott szerelmet a szinpadon, nem igen tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy most egyszerre ficzánkoló paripa hátáról váltson szerelmes pillantásokat szive választottjával. A gyöngéd szivü szerelmes erősen húzódozik a lovaktól. — Hátha le talál dobni ez a bestia ? — sopánkodott a lovagló iskolában. — Tönkreteszi a darab egyik legszebb jelenetét! Persze nem menekült meg a kollegák csipkelődéseitől. — Ne felj, Károly — vigasztalta egy hegyes nyelvű és bátorszivű kollegája — a te számodra csináltat a szinház egy papendekli-lovat és majd a »fújó paripák« között azon huz be téged a gépmester. Az igazi paripák között elkél majd ez a kasírozott telivér is . . . II. Márkus Emilia fél. Valóban ugy van: a Nemzeti Szinház »szőke csodá«-ja, a nagy Emma fél. Régóta nem készült olyan izgatottan uj szerepre, mint a Simonyi óbester női főszerepére, aminek persze megvan a maga oka. Márkus Emilia ugyanis teljesen vigjátéki szerepet játszik a Nemzeti Szinház e heti újdonságában: derűt, nevetést kell fakasztania, az ő jókedvétől hangos a szinpad, az ő vidámsága kell, hogy felvillanyozza a közönséget. Márkus Emilia pedig A kis vihar óta nem játszott vigjátéki szerepet, a közönség megszokta őt, mint a modern drámák szövevényes lelkű hősnőinek zseniális ábrázolóját: nem csoda hát, ha most fél ettől az uj szerepétől. Hasztalan a kollegák biztatása, a kik már a Simonyi óbester első próbáin látták, hogy mily brilliáns lesz a művésznő ebben az újfajta szerepében : Márkus Emilia fél a vigjátéki szereptől és nagy izgatottan várja a premiert, a mikor vidám szerepben kell bemutatkoznia az ő drámai alakításaihoz szokott közönségének. Egyik legutóbbi próbán tépelődve, gondokba merülve járkált a művésznő le és fel a kulisszák mögött. — Szabad tudnom, min töri a fejét a Simonyi óbester üdvöskéje ? — interpellálta meg a szerző. — Aggályaim vannak, rettenetes aggályaim ! — felelte Márkus Emilia. — Ha most hirtelenében eszembe jut néhány szerepem, például a Folt, a mely tisztit, A bölcsö vagy a Monna Vanna, sehogyan sem tudom elképzelni, hogy én rajtam a közönség — nevethessen. Attól félek, hogy nem fognak rajtam nevetni! Ügyelő. Egy drámai hősnő feljegyzéseiből: — Mi színésznők nagyobb gonddal öltözködünk vetólytársnőinknek, mint az imádóinknak. • Egy drámai ötleteiből : — A szenvedély a férfiból asszonyt, az asszonyból angyalt csinál. n , KEHHEL-féle KÉZFINOMÍTÓ folyadék a vörös felrepedt és durva kezet I nap alatt kéraoayalaáfi és héfofeérré teszi. = I üveg ára 90 fillér. Poetal szétküldés 4 (lveg megrendelésénél portomentes. Kapható: kerpel ^ " tárában Buáapwt. V., Llpét-kürut 28