MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-10-15 / 3. szám

T. évfolyam. 3. szám. Budapest, 1801. október 15. MAGYAR SZÍNPAD SZINESZETI SZAKKOZLONY. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Kerepesi-ut 11. szám. A lapot érdeklő minden közlemény ide intézendő. Szigeti József. Október 13-án ünnepnapja volt a magyar szülészetnek. Csendesen zajtalanul ünnepelt ugyan ez a fényhez, ünnepléshez szokott világ s elmaradtak a díszelőadások, szónoklatok, bankettek, de ez mind csak Szigeti Józsefnek páratlan szerénységén, egyszerűségén mult. Hiszen ma már mindenki, boldog-boldogtalan, érdemes és méltatlan jubiláltatja, ünnepelteti magát s léptennyomon láthatjuk a hin s nevetséges tömjénezést, miért ne válnék hát a mindennapi ki ünnepségek émelyítő káoszából a valódi érdem, az igazi lelki nagyság azzal, hogy szerényen, a hiúságnak trombitája és a feltűnésnek vágya nélkül, kerülve a zajt és pompát, csendesen üli meg a jelentőség teljes napot. Október 13-án volt ötven esztendeje annak, hogy Szigeti József, a magyar színészetnek élő legrégibb s egyik legkiválóbb alakja a színpadra lépett s ez oly esemény, a mely a magyar színművészet történetében mindeddig páratlanul áll. Nem régen illő fénynyel s pompávál ültük meg nemzeti színházunk fennállásának ötvenedik évfordulóját, méltó lett volna tehát, hogy ez intézet egyik érdemdús előharczosának, a magyar színészet egyik úttörőjének s lelkes apostolának félszázados jubileumát épen oly fénynyel s pompával, épen oly lelkesültséggel ültük volna meg. Mert ötven esztendő egy intézet életében is jelentékeny idő hát még egy oly férfiú életében, aki egész működését, ifjúságának teljes erejét ennek az intézetnek szentelte, aki rajongó lelkesedéssel, tántoríthatatlan kitartással küzdött — annyi nélkiilezések és sanyaruságok közepette — a nemzeti színház fejlesztése és fölvirágoztatása érdekében. De Szigeti József, a csöndes, egyszerű de hangyaszorgalmú ember nem szereti az ünnepeltetést. Azt a kívánságát fejezte ki pályatársai előtt, hogy ne jubilálják meg most, hanem csak négy év múlva, amikor ötven éve lesz annak, hogy a nemzeti szinház deszkáira lépett. Méltóbb s nagyobb jelentőségű lett volna most az igaz érdemnek ünneplése, mert Szigeti nemcsak a nemzeti színházé, de büszke rá az egész magyar színészet. És hogy ez az ünnep országos, és az egész nemzet ünnepe lesz, az iránt nem foroghat fenn semmi kétség, mert Szigeti félszázados működésével kiérdemelte az egész magyar nemzet háláját, elismerését, nemcsak mint színész, de mint iró és mint mester is egyaránt. E félszázad alatt sok dicsőség de sok keserűség is érte őt. Vagy talán jobb volna fordítva kezdeni a keserűségekkel mert bizony először ebből vitte ki a részét, mig végre a dicsőségnek reá tévedt egy halvány sugára. Azóta ez a sugár mind fényesebb s fényesebb lett s most tündöklő fénynyel veszi körül Szigeti Józsefnek a művészet piedesztáljára emelt nagy alakját. Szigeti József 1841-ben 19 éves korában lépett először a színpadra. Ott kezdte, a hol a többi úttörőink. A vidéken kóborolt, nélkülözve s koplalva, de sohasem csüggedve, mert lángoló lelkesedése mindég fenn tudta tartani benne a hitet, a tetterőt, a lankadatlan munkakedvet. Lassanként azután elmultak a keserűség napjai; hajnal viradt a magyar szinészet egén s a nélkülözéseket az elismerésnek babérjai váltották fel. Szigeti József mindössze négy évet töltött vidéken. Már 1845. a nemzeti játékszín tagjai között találjuk. Ekkor még csak 23 éves ifjú volt, tele vágygyal, tele lelkesedé-sel a szinészet iránt. Gyönyörben eddig is volt része mert hiszen neki a nélkülözés is gyönyör volt azon a pályán, a melyen szive egész hevével csüggött, de az elismerés, a dicsőség csak ezután következett. A fáradhatatlan színész nem elégedett meg a színész babérjaival. Tollat ragadott s színmüveket, irt, hogy ezen a téren is szolgálja azt az eszmét, melynek zászlajához szegődött. És hogy ebbeli működése nem volt sikertelen, mutatja az hogy több darabja ma is a szinházak műsorán van, hogy a Kisfaludy-társaság 1865-ben rendes tagjává választotta, sőt a magyar tudományos akadémia is fölvette levelező tagjai sorába, a mi annál is inkább figyelemre méltó, mert színészetünk összes letűnt s élö alakja között Szigeti József az egyedüli akadémiai tag. A hatvanas évek elején fölmerült egy színművészeti akadémia létesítésének kérdése, melynek megvalósításán kiváló íróink s művészeink egyaránt nagy buzgalommal fáradoztak. Szigeti Józsefet ott találják az elsők sorában, Gyulay Pál, Egressy Gábor, Paulay Ede, Tóth József s mások mellett, a kik szóval s tettel egyaránt küzdöttek e nagyfontosságú kulturíntézet felállítása érdekében. Az ige testté lön s Szigeti József több, mint 20 éven át volt ez intézetnek buzgó és lelkes tanára. Ő bocsátotta szárnyra színészetünknek nem egy büszkeségét. Csak szét kell tekintenünk nemzeti színházunk tagjai között, és láthatjuk, hogy hány jeles tehetségnek volt Szigeti a kifejlesztője? Ott találjuk: Márkus Emíliát, Csillag Terézt, Fáy Szerénát, Helvey Laurát, Vizváriné Szigeti Jolánt, Rákosi Szidit, Nagy Ibolyát, Alszeghy Irmát, Nagy Imrét, Szacsvay Imrét, Gabányi Árpádot., Gyenes Lászlót stb. akik mindannyian Szigeti Józsefet vallják mesterükül. Egész 1887-ig volt Szigeti az intézet tanára, a mikor azután megvált a terhes állástól. Igy múlt el, folytonos munka s lázas tevékenység közepette az az ötven esztendő, a melyre Szigeti József büszkén tekinthet vissza. A lelkes ifjúból fáradt aggastyán lett, de azért első szerelméhez, a színpadhoz, mindég hü maradt. Két év előtt midőn épen Hamletben Poloniust játszotta, a szinpadon hirtelen rosszul lett, ugy, hogy utolsó jelenésére már be sem mehetett. Súlyos betegen vitték haza és hónapokon keresztül lebegett élet és halál között., mig végre SZÍVÓS természete győzedelmeskedett a nehéz betegség fölött s mi újra viszontláthattuk őt. Még élénk emlékezetünkben van, mily szívélyes ovácziókban részesiték pályatársai és a közönség ez alkalommal. Ha a színpadra lép, most is mintha varázserő szállaná meg s ifjúi erőt öntene ereibe, vissza nyeri fürgeségét, ruganyosságát, szemei boldogan ragyognak s az ember szinte el sem hiszi, hogy hetven esztendő súlya nyomja vállait. A kinek annyi érdeme van. mint Szigeti Józsefnek, az méltán megérdemli pályatársainak, a közönségnek, az egész nemzetnek háláját, elismerését. Kétszeresen megérdemli a színész, a kinek pályája a legtövisesebb, legháládatlanabb. Övé a mámorító, de csak | Előfizetési ár: Éi Egész évre 4 frt. 1 Félévre 2 frt. i Hirdetések árszabály szerint. íiri&WiiíWM!^^