MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-10-15 / 3. szám

2 pillanatnyi dicsőség, a bóditó, de gyorsan elröppenő siker s azontúl a feledés jut osztályrészül. Jól mondja Schiller, hogy a színésznek nem az utókor fon koszorut, pótolja tehát ezt a jelen. A hála legszebb adója az elismerés, csak legyen az igaz és őszinte; s hogy Szigeti József irányában mindenki csak a legtisztább, a legönzetlenebb tisztelettel viseltetik, hogy az ö ünnepén elnémul minden mellék érdek, minden önzés, minden irigység, az kétségtelen, mert hiszen neki ugy is csak őszinte tisztelői s bámulói vannak. Az ünnepségek külső része, a pompa, a jubileumi fény és zaj ez alkalommal elmaradt, de azért október 13-ika ünnepe bár csöndes, de lélekemelő ünnepe volt a magyar színészetnek. Őszintén kívánjuk, hogy Szigeti József még sokáig láthassa fejlődését a magyar színészetnek, amelyhez oly sok édes emlék fiizi s négy év multán méltóan ünnepelje öt a magyar szinészet. Hauilet-alakitók (1790—1837.) A mit Mirabeau a franczia forradalomnak jósolt már-már beteljesült Shakspere-ről; a földet körül járta Müvei csaknem ugy el vannak terjedve, mint a biblia s eeyes darabjai friz, izlandi, zsidó, görög, oláh és tamil nyelvre is le vannak fordítva. De összes müvei közül Hamlet bizonyult a legnépszerűbbnek, terjedt el leginkább s ez a tragédia gyakorolta nemcsak a külföldön, hanem nálunk is a legnagyobb vonzó erőt a szini közönségre. Nem kevesebb, mint 17, a nemzeti színház megnyílta előtt rendezett Hamlet-előadásról vannak biztos adataink, mig pl. Macbeth, a nagy tragikus költő e másik remek alkotása, ugyanezen idő alatt csak négyszer adatott. A nemzeti színház deszkáin 1837-től ez ideig 71-szer fordult meg Hamlet s ez oly szám, melyet Shaksperenek egy darabja sem ér el. E számok is Hamlet példátlan népszerűsége mellett tanúskodnak. De nemcsak a közönségre tett oly nagy hatást e mű, maguk a színészek is ambitiójukat lelték abban, hogy a czintszereppel megpróbálkozzanak, ugy, hogy Shakspere műveinek összes alakjai közül Hamlet talált a legtöbb alakitóra. Ezt a jelenséget tapasztaljuk nemcsak a külföld, hanem a mi színészetünkben is, amennyiben, nem számítva a nemzeti színház megnyitása óta a vidéki Hamlet-személyesítöket, 15-nek uiaradt fenn neve, s ez ismét oly szám, melyet egy öhakspere-alak tolniácsolóinak száma sem ér el. íme a magyar Hamlet-alakitók: Kócsi Patkó János; Vándza (v. Wandza) Mihály. Bartha János, Kilényi Dávid. Fáncsy Lajos, Pergő Celesztin, Egressy Gábor, id. Lendvay Márton, Bolnai. gr. Bethlen Miklós, ifj. Lendvay Márton, Paulay Kde, Egressy Akos, E. Kovács Gyula, Dráguss Károh, Nagy Imre. Ezek közül az első hat a nemzeti színház megnyitása előtti korszakban személyesítette Hamletet s ez alkalommal ezekre akarok egy kis visszapillantást vetni, ámbár némelyikről alig tudunk egyebet, mint, hogy Hamletet adta, de az akkori szini kritika hiánya miatt, felfogásáról, kiviteléről s általában egész alakításáról alig lehet szólni. Pákodi Kócsi Patkó János a múlt század kilenczvenes éveiben s a jelen század első tizedében fejtette ki működését, különösen a kolozsvári színtársulatnál, melynek lelke, egyik legkitűnőbb művésze s igazgatója is volt. Kollégiumot végzett, majd a katonasághoz került s még ifjú korában több nemes társával ö alapitá meg a kolozsvári színházat, mely megtemtöje lön a magyarországinak. Mint Celesztin, egyik pályatársa irja, neki köszönhette a kolozsvári társulat, hogy oly ntagas fokon állott a szinészet classititására és művé szetére nézve, hová magyar társaság még nem jutott, „ő nem utánzott, nem másolt senkit s azért lön pályáján nagy és halhatatlan. 0 tanította társait a testtartásra, szavalatra." Legjobb szerepei között Hamlett áll első helyen s egykori tudósító a színházi személyzet kritikájában igy ir róla : „Érzékeny .(túlzásáról az l'j modi Gonosztevők Halgatóinak könyhullatásai bizonyságok." Ebből ugyan, ha meg is értettük, keveset okulnánk művészete felöl, de vannak kétségtelen adataink, melyek föltiitelezui engedik, hogy Hamletje, a kor viszonyaihoz képest, nem állott alacsony fokon. Mert Kócsi előkelő, tanult, mély és nemes érzésű művész volt, telve lelkesedéssel s ambitióval; ö volt az első, ki az egyszerű természetesség s őszintesség tanát hirdette a színpadon, melynek ö volt leghőbb, legművészibb követője. Egy néhány darabja is volt akkor a repertoireon, igy: Arany idő, Helytelen szemérmetesség, Égi háború, Borostyánkoszoru stb. Később a debreczeni színház igazgatója lett, de, midőn látta, hogy „a nem rég ültetett szép oltvány segéd és védkarok nélkül veszésnek indul, mielőtt megérésre jutna, hogy a század szellemének szárnyai még nehezek repülni," — visszavonult s csak távolról nézte s érezte, hogy a játékszín kereskedés, kenyérkeresés lön, iskolakerülők s léha sehonnaiak menhelye. Kiváló finom érzéke a művészet iránt, mély érzése s intelligentiája kezeskednek tehát róla, hogy Hamletjét alapos és beható tanulmányok után alkotta meg. Vándza Mihály a debreczeni társulat igazgatója volt Ernyi Mihály lemondása után. 1810. elején Kolozsvárhoz fordult segélyért s oda is ment társulatával, de onnan is kénytelen volt tovább vándorolni kellő pártfogás hiánya miatt. „Eugenia" c. darabja műsoron volt. Lear, Macbeth és Hamlet valának főszerepei, valami kiváló művészetet azonban egyikben sem árult el. Hamletet a jelen század első tizedében s a második tized elején adta, de nem rendelkezett sem oly szellemi tehetségekkel s készültséggel, mint elődje Kócsi János, sem pedig oly természeti adományokkal s physikai képességgel, mint emez s azért nem is aratott Hamlettel sikert. Kilényi Dávid 1822-ben egy pesti társulatnak volt directora, mely azonban nem szerzett becsületet a magyar színészetnek s sem erkölcsi, sem anyagi sikert nem mutathatott fel. Majd egy „Erdély-országi énekes társaságinak lett igazgatója, később pedig egy váudorcsapaiot szervezvén, ezzel jarta be Magyarország több városát. És habár, ntidőn 1833-ban, Szegeden Sassen Juliusban fellépett, úgy ír egy tudósító róla, hogy „az igazság szent érzelmeihez változó buzgalmát, Ferdinand barátjának segíteni óhajtó készségét s az igazság elnyomása lehetetlenitése végett üldözéseket is béketűréssel szenvedő méltatlan sorsát közhelybenhagyást nyeröleg tünteti elő Kilényi, főképen pedig elraga'dtató'ag (!) adá azon környülállását, midőn igazságtalan fejedelmének életét önnön élete veszélyével nagylelkűen megszabadítani hathatósan igyekezett —* mindazonáltal, ha meggondoljuk, mily tájékozatlanok voltak akkor tájt azon iöljegyzök, ha tekintetbe vészük, mily pazatul bántak a leinek, kitűnő, elragadtató jelzőkkel s ezen referáda értékelt a valódi becsére redukáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az 0 színészi tehetsége nagyon csekély volt, hogy inkább a megélhetés hajtotta a színpadra, sem mint a hivatás s igy Hamletje is a művészetnek meglehetős alacsony fokán állhatott. Pergő Celesztin Józset jutott, mint Hamlet a legnagyobb hitre. A pozsonyi, nagyváradi stb. társulat tagja volt. 1826-ban. mint egy vándortrupp igazgatója Pestre került s e társulat a mondott év jultus 31-én épen Hamlettel kezdi meg néhány előadásra tervelt szereplését. 1732-ben Balla Károly társigazgatása mellett szintén élén állott egy ntagyar társulatnak Pesten amely azonban td. Lendvay Mártont kivéve, nem dicsekedhetett egyetlen tehetségesebb taggal sent s az egykor hitneves Celesztin is már annyira hanyatlott, hogy műveltebb hallgató nem élveszhette játékát s testalkata is oly formátlan volt, hogy mást ész is képtelenné tette öt a föllépésre, — mint egy referens megjegyzi. Kiváló szeretettel foglalkozott Hamlettel s alakításáról a magasztalás áradozó hangjával szóltak a tudósítók. Így pl.: „Mind testi mozdulataiban, mind beszédének hangjaiban oly tökéletességet mutatott, hogy őket a Németországból idejött leghíresebb imivészekkel egy arányba helyeztetni senki sem kételkedett." Mily merész állításként tűnik ez fel, ha meggondoljuk, hogy ezen német színészek Anschütz és Firhtei voltak, általánosan elismert, világhírű, nagy művészek, a kikkel egy sorban emlegetni a kezdő Celesztint szinte képtelenség. Másrészről ezen magasztalás! semmiképen sem leltet inegegyeztetiii azon határozott s nagy fiaskóval, melyet Budán aratott Hatuletjével. U. i. midőn a budai színház személyzetét kiakarták egészíteni, többek között az igazgatóság a nagyhírű Celesztint is meghívta vendégszerepelésre s ü fel t> lépett Hamletben. Moor Károlybau s Toldy Miklósban (ez utóbbi saját darabja volt.) De inig Egressyt. Szentpéteryt, Szilágyit, Udvarhelyit azonnal szerződtették, addig Celesztin távolról sem felelt meg a várakozások