MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-12-05 / 8. szám

I. évfolyam. 8. szám. Budapest. 1891. november 5. MAGYAR SZIRPAD ii 11 SZINESZETI SZÄKK0ZL0NY. > Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Kerepesi-ut 11. szám Jg A lapot, érdeklő minden közlemény ide || intézendő. B v—• í 4 Megjelenik minden J 5-én, 15-én és 25-én. 1' ' | Előfizetési ár: É Egész évre 4 frt. 3| Félévre 2 frt. Hirdetések árszabály szerint. A kongresszus előtt. Ezen czini alatt az e lapok hasábjatn megjelent közleményemmel Bényei barátom, irodaigazgatónk a „Szinészek Lapja" f. é. nov. 14. és 21-iki számaiban oly formán foglalkozott, mintha az abban elősoroltak egy részét megakarná czafolni, mig a másik részszel álláspontja indentrikus voltát akarná igazolni. Czikkeiből tehát azon impressziót kellett nyernem, mintha közleményem kifogásolt részének tartalmát tudva akarva félremagyarázná, csakhogy alapot keressen ama fölhívásom visszautasítására, mellyel figyelmébe ajáltam egyik-másik teendő keresztülvitelét. Erre vonatkozólag nem mindennapi leleményességet árul el a kifogások föltalálásában, majd ugy tesz mint Pilátus, mossa a kezét s utal arra, hogy saját szerencsénknek magunk legyünk kovácsai, s tyúkot, kalácsot, sőt még napot és esőt is, szóval mindent ne várjunk a központtól. Hát biz ez elég rideg visszautasítás egy-két szuszra, mikor nem lehetetlenről van szó, hanem olyas valamiről, minek kedvező elintézésébe sikerrel folyhatna be. De hát ő ebbe nem akar avatkozni, s üdvösnek látta már mindjárt czikkének bekezdésében az irodaigazgatóság sánczai mögé vonulni vissza, honnan kényelmesebbnek Ígérkezett az intézkedések magáról való elhárításának védelmi munkája. Elmondja ugyanis, hogy mi az irodaigazgatók kötelessége, azt azonbaii elfeledvén bevallani, hogy e tekintetben nagyon ingadozó alapon áll, mert a múltban tapasztaltattak szerint nem egyszer tünt föl úgy mintha túllépte volna hatáskörét, másodszor pedig, mint a jelen eset igazolja, azt akarja elhitetni, miszerint nem más, mint egyszerű irodaigazgató, ki az irodaigazgatók bevett szokása szerint az irodára s irodai dolgokra felügyel, az ügydarabokat kiosztja, illetve feldolgoztatja. De ha nem csalodom, tett ő már mást is, nem mondom helytelent, isten őrizz mivel a színészet érdekében tette, a mi szorosan nem tartozott irodaigazgatói kötelességei közé. S ha akkor ezen kötelességén kiviil egy más kötelességérzet vezérelte joszándéku munkájában, a következetesség elvét tartotta szem előtt, nem látom át miért ne vezérelhetné a másik kötelesség érzet a mely semmiesetre sem összeférhetetlen az irodaigazgatói kötelességérzéssel, söt ugyhiszem kiegészitő része annak? Vagy talán derogál azt keresztül vinni, mit más proponál ? Jól van átadom neki az eszmét csak kezdeményezze és vigye is keresztül. Hisz én nem a magam érdekében beszélek, hanem a közügy iránti meleg édeklödésböl. Mert az én állomásaimon, hat évi fáradhatlan munkásság után hála hivatásukat átérző tagjaim, és a saját szerény igyekezetemnek, megvan a maga áldásos gyümölcse, nincs szükség a központ beavatkozására illetve segítségére. A központból való kezdeményezés különösen a szinpártoló egyeletek megalakulása körül föltétlenül szükségesnek tartom — azokon a helyeken a hol még nem volna — az eredmény könyebb elérése czéljából. A vidék legtöbb városában egészen más szemmel nézik a fővárosból kiinduló akcziót. Hiába ez így van. Ezért és sok másért mire ezúttal nagy elfoglaltsáágom mellett nem terjeszkedhetem ki óhajtanám én, ha az irodaigazgató venné kezébe az ügyet. Nagy, nagy szolgálatot tenné színészetünknek. De hát ö színészetünk jelen helyzetét rózsaszínű szemüvegen keresztül nézi, s hivatkozik arra, hogy egy pár évtizeddel ezelőtt alig volt egy pár elsőrendű igazgató, szubvenczio alig volt egy-két helyen, most pedig van X—XV meglehetős viszonyokközt élő igazgató (azért van annyi nyugdíjhátralék) és mintegy 60 ezer forint a szubvenczio: a kapós férfitagok fizetése megháromszorozódott, a primadonnáké pedig meg hatszorozódott, ugy látszik feledi, hogy a hatvanasévek óta hazánk mindenféle intézményével egytemben gyökeresen átváltozott s minden téren rohamos haladásnak indult- A hatvanas évekkel a mit összehasonlítani mosolygerjesztés nélkül alig lehet. Akkoriban csekély eszközökkel aránylag nagyobb erkölcsi úgy mint anyagi sikereket lehetett elérni de hát minek is soroljam elő az akkori dolgokat, mikor azt már számtalanszor megírták és elmondták avatottabb tollú emberek. Egyesületünk 1400 tagból áll, mint'mondja. Szép szám! Azonban kitudja nem volna-e jobb ha most is annyi működnék, mint pár évtized előtt?! Ezekből színészetünk helyzetének javulását következtetni kissé merész állitásnak tartom. Szegény szinészek és bajokkal kiizdö színtársulatok mindig voltak és lesznek, igaz, de hát mert szegények és bajokkal küzdenek szegénységük enyhítésére és a bajok eloszlasásáért ne tegyünk semmit, mikor tehetünk ? Furcsa! A mi pedig a hivatalos lapot illeti, mivel Bényei barátom megvan vele elégedve, a világért sem igyekszem megzavarni ezen kedvtelésében. Hanem azért mellem bűnbánóan nem verdelem sem a mea culpát nem mondom el, mivel engem mint kormánytanácsost semmiféle mulasztás sem terhel. Mint a tanács egyik legszerényebb tagja komoly igyekezettel iparkodtam végezni mindig kötelességemet. Mikor ez nekem a természetemben rejlik Ilyen voltam mint színész és illyen vagyok mint színigazgató is s illyen leszek — ha az Isten engedi — ezután is. Befejezésül ezúttal még kénytelen vagyok, foglalkozni egy kissé az irodaigazgatói kötelességet illetőleg. Bényei barátom kijelentése e tárgyban adta meg rá az impulsust. Bár tudom, hogy a félremagyarázással nemfog késni sokáig, pedig én azt is mint a multi czikkemben elősoroltakat, tanácsos társaim, és a közgyűlés leendő képviselői részére irom. Köztudomásu-azok előtt a kik ott gyakran megfordulnak — miszerint a központi irodában patriarchalis viszonyok, némelyek szerint összevisszaságok, szerintem rendszertelenségek uralkodnak. Előbbi ellen senkinek sem lehet kifogása, ha egyébként- nincs veszélyeztetve a hivatalos teendők ponios és gyors elintézése, utóbbin azonban segíteni kellene egy kis reformmal, mely végleg megszüntetné a rendszertelenséget. Ez idöszerint az iroda hivatalnokai: igazgató, titkár, könyvelő, pénztárnok, ügynök, irnok, mindnyájan külön hivatalos levelezést folytatnak a színészettel, a mi sok zavarra és elégedetlenségre ad okot a szinészek közt. Ezt nem tartom helyesnek. A központi irodában — szerintem — egy ember van hivatva az ügyek veze-