Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
I.
Hogy az adott mű melyik pólushoz közelítsen, azt a benne ábrázolt családi, illetve társadalmi viszonyok aránya határozza meg. De hadd ismételjem meg: ezt a „közelítést" az emberek közös tapasztalataira épülő közmegegyezés dönti el. Most már érdemes ebből a szempontból megvizsgálni néhány modern drámát, hogy lássuk, elbírálhatók-e ilyen alapon. T. S. Eliot darabja például, a Koktél hatkor legtöbb értő hallgatójából zavart csodálatot váltott ki. Az mindenki számára világos volt, hogy a szereplők felszínes viselkedése és az író szándéka ellentétes egymással. A darabban szerepel egy Férj és egy Feleség, akiket a szerző szándéka szerint fenntartások nélkül el kell fogadnunk mint e közismert kapcsolat résztvevőit, annál is inkább, mert a környezet, a beszédmód és a társalgás nagy része abszolút világosnak tűnik, bár túlontúl kifinomult az amerikai átlagnéző számára. Sokunk számára még a darab témája sem érdektelen, vagy legalábbis nem volna szabad, hogy az legyen. A darab alternatívákat kínál arra, hogyan tehetjük értelmessé az életünket. Az egyik ilyen módszer az önfejlesztés, amelyben a pszichoanalízis segíthet, a másik, sikeresnek bemutatott módszer pedig az önfeláldozás. Önfeláldozás, de nem egy másik ember kedvéért, nem is azért, hogy büntessünk vele valaki mást, ahogy az önfeláldozás a családi életben meg szokott jelenni, hanem magának az önfeláldozásnak a kedvéért, az érdek nélküli cselekvés kedvéért, melynek eredeti modellje a szerző szerint Jézus Krisztus volt. A darab hősnőjét azért dicsőítik, mert elevenen felfalták a hangyák a bennszülöttek között végzett hittérítő munkája közben. Az egésznek pedig az az értelme, hogy nem volt értelme - végül sen/ kit sem térített meg. így élete azáltal teljesült be, hogy elveszítette, azaz feláldozta önmagát. Az értelmetlenségek után végre megtalálta élete értelmét. A legkevesebb, amit Eliotra mondhatunk, hogy kétségtelenül ihletett költő. Ebből következik, hogy a darab költői gyengeségei nem tulajdoníthatók a megszokott oknak - nevezetesen annak, hogy a drámaírónak nincs költői tehetsége. Sőt Eliot már bebizonyította, hogy tud írni hibátlan verses drámát is, hiszen a Gyilkosság a székesegyházban hamisítatlan költői alkotás. Azt hiszem, a Koktél hatkor esetében az okozza a zavart, azt az érzést, mintha egyszerre két irányba menne a darab, hogy nemigen akaródzik elismernünk: a férj és feleség kapcsolatáról - egy 90
