Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
Leltár után. A szerző előszava
LELTÁR UTÁN A szerző előszava Amikor végigolvastam ezeket az írásokat, alig tudtam megállni, hogy minden oldalba, sőt minden mondatba bele ne javítsak. A színházról szóló írások valahogy sohasem sikerülnek igazán - a színház mindig kicsúszik azok kezéből, akik szeretnék megmagyarázni. Kicsit meglep, mennyit írtam erről a témáról az elmúlt harminc évben, és ma már nem is tudom, mi késztetett rá. Talán bántott, hogy amikor számomra a színház a legfontosabb dolog a világon, szinte mindenki, aki ír róla, trivializálja. Még mindig úgy gondolom, óriási fegyvertény lenne, ha valaha is túljuthatnánk azon, hogy gyerekes örömünket leljünk abban az üzleti szemléletben, amely egyenlőségjelet tesz a jó színház és a siker, illetve a rossz színház és a bukás közé. Sok kérdésben azóta sem változott a véleményem vagy a meggyőződésem, azt viszont sokszor érzem, hogy jobb lett volna, ha a tragédiáról egyetlen sort se írok. Sem tudós, sem kritikus nem vagyok, és érdeklődésem a tragédia iránt világéletemben tisztán gyakorlati jellegű volt, így hát amikor e tárgyról véleményt mondtam, akarva-akaratlan beléptem az áhítatos és tudós hívek szektájába, melynek létezéséről addig sejtelmem sem volt. Ha viszont már így esett, nem látom okát, hogy elhallgassam, ami a színházról azóta eszembe jutott, akár összecseng az ókoriak és mai követőik véleményével, amit mondok, akár nem. Még nem találkoztam meggyőző magyarázattal arról, miért érezzük ma olyan anakronisztikusnak a tragédiát, és magam sem szándékozom újabb magyarázattal előállni. De van egy állandóan visszatérő gondolatom, mégpedig az, hogy a tragédia írójának és közönségének egyaránt tudnia kell, mi a fájdalom, mert enélkül meg sem közelíthetjük a tragédia szféráját. A fájdalom érzését 12
