Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

II.

1 mikor azt hallottam, hogy a Group Theatre szertehullt, hihetet­lennek tartottam, mert bár személyesen soha egyiküket sem ismertem, számomra ez az együttes szentek társaságát képvisel­te, és el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit létrehozhatnak embe­rek, ha nem teljes odaadással szentelik magukat hivatásuknak. Az Édes fiaimat néhány évvel később kezdtem írni, s ma már csak azt mondhatom róla, ez a darab prófétai színház számára készült. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez igen homá­lyos megfogalmazás, de nem tudom határozottabban kifejezni, amire gondolok. Talán olyasfajta színházat vagy drámát jelent, melynek rendeltetése, hogy részévé váljék a nézők életének - olyan darab, melyet komoly, józan ítéletű embereknek szántam, mely hozzátartozik magánéletükhöz, mindennapi munkájuk­hoz, és olyan élmény, mely feltárja és elmélyíti bennük az egy­másra utaltság érzetét, a múlt és a jövő szövevényének olyan szá­lait, melyek rejtve maradnak a való „életben". Ezzel a darabbal a lehető legkevésbé teátrális szándékaim voltak, és épp ezért metaforát, képletes beszédet, mindenféle szójátékot száműztem a darabból, bármennyire tetszetősnek tűnt, nehogy az író a drámáról önmagára terelje a néző figyelmét. így tehát amennyire csak tehettem, minden sallangot mellőztem, és meg­óvtam a darab mesterkéletlenségét. Ma már olyasformán ítélem meg akkori magatartásomat, mintha ily módon akartam volna bevenni egy várat. A hadműveletet zajtalanul, észrevétlenül, nyílt terepen, egy békés nap teljes megvilágításában kellett végrehajtanom. Nem is volt ez a tárgy­nak olyan önkényes megközelítése. Abból az elhatározásból sar­jadt, hogy helyrebillentem múltbeli drámaírói tévedéseimet egy történet révén, amelyről véletlenül szereztem tudomást. Nappali szobámban csevegtünk, társalogtunk, jámbor hölgyláto­gatónk érkezett Közép-Nyugatról, s elmondta egy szomszédos család pusztulásának történetét. A leány, mikor tudomására jutott, hogy apja hibás motorokat szállított a hadseregnek, fel­jelentette, és a hatóság kezére adta. A háború akkor teljes erő­vel tombolt. Mire a hölgy befejezte mondókáját, agyamban a leány máris fiúvá változott, és tökéletes tisztaságban készen állt bennem a második felvonás csúcspontja. Ismertem látogatóm szomszédságát, tudtam, hogy közönséges gondolkodású középosztálybeli emberek, azt is tudtam, hogy 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom