Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
II.
realizmus. A dráma költészete szerintem a részletek szerves illeszkedése. Szeszélyből nem lesz költészet, csak modor. (A regény persze egészen más eset.) Az igazán nagy drámában mimikával is kifejezhető a lényeges cselekmény és a hozzá kapcsolódó jelképes értelem. A szó a drámában: beszédre fordított történés; a feszült nyelvhez pedig feszült történés kell. Volt több kitűnő drámaírónk is, aki csenevész írónak bizonyult - sajnálatos, de nem végzetes körülmény. Amivel csupán azt akarom mondani, hogy a költészetet mindennél többre becsülöm a színházban, s éppen ezért ragaszkodom hozzá, hogy igazi költészetet lássak a színpadon. 2 E darabok mögött az az eszme - vagy rögeszme - húzódik meg, hogy az élet jelent valamit. Mint pillanatnyi magyarázójuk hozzátenném, hogy amit számomra megírásuk idején jelentettek, az nem esik egybe minden esetben az újabb tapasztalatok világánál nyert mostani értelmükkel. Platónnak — részben legalábbis — igaza volt, amikor a művészeket megfosztotta polgárjoguktól eszményi köztársaságában: a műalkotás szándéka és a közönségre tett hatása nem mindig ugyanaz. S ami még ennél is szomorúbb, a művész tulajdon tudatos szándéka elől is gyakran elkendőz olyan célokat, amelyek dédelgetett eszményei, és hite ellen valók. Vannak, akiknek a megrendülésük nagyobb, mert a gonosz gyakrabban környékezi őket, vannak, akik életükben csak a jót látták. Ebből pedig két ironikus következtetést vonok le. Az első, hogy a darab „eszméje" mint összetartó erő hasznára lehet a művésznek egybefüggő érzelmi élet támasztására a színpadon; ennek azonban esztétikai értéke egymagában nincs, mivel mégiscsak eszköz a cél érdekében. Másodszor, mivel minden darab jelent valamit — még az a darab is, amelyik a lét minden értelmét tagadja —, a darab „eszméje" tulajdonképpen a benne foglalt értékkel, fontossággal, szépséggel egyenlő; és az olyan darab, amely pusztán rajta kívül álló eszmék vetülete, esztétikai tekintetben értéktelen. Az eszme nekem mint drámaírónak igen fontos dolog, de azt hiszem, már ideje volna, hogy valaki kimondja: drámaírók ritkán álltak elő új eszmékkel darabjaikban, az óriásokat is ideértve. Új 106
