Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

II.

eszmén eredeti gondolatot értek, amilyen természettudósoknak jut eszükbe, ha nem is gyakran, és filozófusoknak, néha. Olyan filozófia még nem volt, amelyik ott támadt volna a nyílt színen, sem erkölcsi eszme. Shaw darabjainak egyetlen társadalmi elképzelése sem lephette meg Webbéket vagy a kor ezer más szocialistáját; de nem írhatunk a javára Ibsennek, Csehovnak, Strindbergnek, O'Neillnek sem új gondolatokat. Roppant valószínűtlen, hogy bármilyen új eszme színpadról röppenjen világgá, s az oka ennek számos és súlyos.

Első bemutatkozásakor szükségképpen homályos és csupán részleges minden új elgondolás.

Kereszténység, darwinizmus, marxizmus vagy akármely más, okkal eredetinek nevezhető eszme olyan bizonyítási eljárás eredménye, amelyhez évek, gyakran nemzedékek kísérlete, kutatása, vitája kell, míg teljes értékű újjá formálódik. Egy újsütetű eszme elsőre az őrültséggel határosnak látszik, mert visszájára kell fordítani egy csomó fontos hitet és elképzelést, amelynek viszont egy másik, régivel eljegyzett papság volt a letéteményese s intézményesítője. De a régi eszme sem lett volna eszme igazában, ha a nép túlnyomó többsége nem hitte volna. Nincs olyan hatalmasan megácsolt drámai szerkezet, amelyik az új eszmével járó hitetlenség terhét elbírhatná, s a darab összeomlana a szükséges bizonyítékok hegye alatt. Ez történne még akkor is, ha a nézőközönség csupa filozófusból verődne össze — sőt még inkább, mert a filozófusok alaposabb bizonyítási eljárást követelnek, mint a laikusok.

A drámai forma mozgalmas dolog. Tűnődések kicsiklandozására nincsen ideje. A vitázó módszer éppúgy, mint a tudományos kifejtés, a tanmese vagy az erkölcsi tanítás lényegében egy, s a magva ez: „Elképzelésed mindezeknél az okoknál fogva nem áll meg, az igazság pedig a következő ."Irtózatos erőt emészt fel a régi elgondolás hitelének tönkretétele, s méghozzá éppen a homlokegyenest ellenkező nézetből. Egy eszme, ha igazán új, porig alázza az emberek többségét, mert nemcsak az érzékenységüket sérti, hanem legszentebb meggyőződéseiket is. Bálványaikat dönti meg: akár az Istent, akár a tudományt, akár a pénzt.

Az ellentmondás az új eszme s maga a dráma fogalma közt kiegyenlíthetetlen és megoldhatatlan, például azért is, mert a darabokat gyülekezet előtt mutatják be, s nem egy-egy embernek. Fel-107