Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
alkotott Puskin a zavaros időkről. Ilyen példabeszédet a cári trónról és a vérről. És a népi felkelésről. Mindezt úgy is meg lehetne rendezni, mint az operában. Ehhez a légkörhöz úgy hozzászoktunk, hogy csupán arra figyelünk, milyen szépen énekel a szólista, milyen szép a székesegyház díszlete, de a mű mondanivalója eszünkbe se jut. A művészetben a megszokott téma — nehéz dió. Megörvendezteti a lelket, de gátat szab a lehetőség elé, hogy e lélek kitáruljon az új erővel megszólaló igazság befogadására. A Godunov ban "le kellett faragni', szerényebbé kellett tenni egyet-mást, hogy a gondolat ne húzódjék meg szerényen és szinte észrevétlenül a pompázatos stílus leple mögött. Úgy éreztem, hogy a fantázia hamis szárnyalása helyett ítélőképességre van szükség. A fantázia látszólag a tehetség jele. Gyakran, de nem mindig. A Belkin elbeszélései például rövid és látszatra száraz mű. Egyébként ez sincs híján a fantáziának. Minden színnek és minden szónak színaranyból kell lennie. A Borisz Godunov is ennek az elvnek az alapján íródott, de mi úgy bánunk a színarannyal, mintha vas lenne. Úgy csűrjük-csavarjuk, ahogy csak akarjuk. Hadd legyen minél cikornyásabb. Az a jó, ha minél jobban rezegnek a hangok, fénylenek az arcok, minél hatásosabbak a mozdulatok, a jelmezek pedig brokátból valók. És az eszme? Az csak nyugodjék békében — a látvány a fontos. És ez nemcsak az operánál van így, hanem, higgyék el, a drámánál is. Ez a pompás kicsiny doboz viszont szinte megkövetelte, hogy fékezzem meg fantáziámat, és csillapítsam le viharos képzeletemet. Milyen jó, hogy nem volt pénz a Kreml palotái és a székesegyház lépcsői felépítésére! Milyen jó, hogy a költségvetés csak három-négy statisztát engedélyezett a bojárok, a lengyelek, a németek és az orosz katonák szerepére! Milyen jó, hogy oly szerények voltak a lehetőségeim!. . . Puskin művének harmadik jelenetében három férfi arról beszél, hogy a nép körülhízelgi az egyházfőket, a filmben pedig törik magukat, hogy bemutassák ezeket az egyházfőket. Pedig Puskinnál csak három férfi szerepel, akik csupán beszélnek erről! Lehet, hogy a filmben szépen megoldható ez is meg az is. Hiszen Eizenstein is készített filmet Rettegett Ivánról. Engem egyébként 122
