Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
nem ragadott magával ez a film; nem, nem ragadott meg. Fogalmam sincs, miért. Szerintem az ilyesmit százszor egyszerűbben, pontosabban és találóbb vonalakkal kell ábrázolni. Az előadás elkészült, és az ember gyorsan el is felejti, de az asztalon még sokáig ott hever egy kupacnyi papír: Volkovnak e szavak közben nem szabad a sarokban ülnie; Lakirjov ne kiabáljon a monológjában; Dimitrijevna lágyabban játsszon stb. Ma mindez semmiségnek tűnik, de akkor, föltehetőleg a rosszul sikerült olvasópróba után, kerestem a lehetőségeket, hogyan javítsak a dolgon. A Rómeó és Júliát már régóta nem játsszák, de megvannak még a papírfoszlányok, rajtuk tanácsok a színészeknek és a segédrendezőknek. Ezekről a papírfoszlányokról a rendezés minden izgalma eszembe jut. A színházunkba az udvaron át kétféle úton lehet bejutni. A Rómeó és Júlia idején mindig az egyik úton mentem be: úgy éreztem, ha egyszer a másik úton megyek, akkor az előadás meg fog bukni. Amikor beköszöntött a nyár, már reggeltől kezdve lehangolt voltam: ha hőség van, este a nézőtér fülledt lesz. A színháznak igen nagy a műszaki gárdája, de senkinek se jut eszébe, hogy korábban bemenjen, és kiszellőztesse a helyiséget. Ez senkinek nem fekszik a szívén. A színház hátsó udvarán rendszerint sötétedésig autókat javítottak: a lakatosunk így jutott mellékkeresethez. Bementem az előadás megkezdése előtt, és könyörögtem neki, hogy legalább ne kopácsoljon olyan hangosan. A hőségben nyitva álltak a vészkijáratok, és a kopácsolás benn is hallható volt. Lent, a színészi előcsarnokban a szódavizes automata recsegett, a büfében pedig a hűtőszekrény zakatolt. Meg voltam győződve róla, hogy a harmadik felvonás halk jeleneteit megzavarja majd ez a zaj. Díszletezőink szobája a színpad közelében van. Az ajtaja rendszerint tárva-nyitva, kihallatszik a televízió vagy a dominócsattogás. Odaszaladtam, becsuktam az ajtót, azután a színészbejáróhoz mentem, ahol gyakran volt ügyeletes egy rokonszenves, de nagyhangú nő. Veszekedett a lakatosokkal vagy békésen beszélgetett, de ezt is igencsak hangosan. Vannak, akik szívesen beszél-123
