Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Utcai jelenet; egy ember fölébreszt egy másikat, valaki bejön. Közük vele, hogy lánya megszökött. Elmegy, hogy utánanézzen, igaz-e a hír, majd teljesen más emberként tér vissza. A történés filozófiai tartalma: az intrika a felismerhetetlenségig megváltoztatja, tönkreteszi az embert. E jelenet az épülő nagy organizmus egy kicsiny sejtje. A színpadra egy erőteljes, sziklaszilárd férfi, a nagy hatalmú szenátor lépett ki. Aztán látjuk őt a csapás után; gyenge, tehetetlen, összetört. S mindez a szemünk láttára megy végbe. A rágalom egy erőteljes és még korántsem idős ember szívébe talál. Hiszen nem több még negyven évesnél. Igen nyugodt és erőteljes ökölvívó — az ilyet nehéz leütni. . Ezt a szerepet Uljanovnak vagy "legrosszabb esetben" Marion Brandónak kellene eljátszania. A rágalom rombol. Megsemmisíti az embert. A nyitóképben ott lobog a velencei zászló. Aztán még egy, kisebb zászló. A végén, amikor Othello elbukik, a kis zászlót lehúzzák. Az előadás elején kinyílik egy tornyocska. A belsejében két nagy, félkör alakú pad, magas támlával. Itt ülnek majd a szenátorok vagy egyszerűen a kíváncsiskodók, esetleg maga Jago gyönyörködik majd itt keze munkájában. Eléjük kis tábori ágy kerül. A padokon pedig mindvégig ül valaki,és figyeli az eseményeket. Talán még Desdemona is, miközben Jago ezen a "porondon" mesterkedik. Desdemona úgy hallgatja, mintha nem is róla lenne szó. . . Mikor Desdemonát hívatják, sietve felöltözik, és a katonák után szalad. Pontosan tudja, mi vár rá. De váratlanul éri, ahogy, amilyen módon a lényeg feltárul. Hiszen miközben iderohant, Desdemona tudja, hogy Othello fölött ítélkezni fognak. A botrány elkerülhetetlen. Ezt mindketten tudták és vállalták. De hogyan tör ki ez a botrány, s milyen formát ölt? Desdemona fut a szenátus felé, és várja, hogy konkrétan mi történik majd ott. Iderohan - mindenki áll és vár rá. De mi következik ezután? És mi történt eddig? Apja felteszi a kérdést, kihez tartozik ő, az apjához-e vagy pedig máshoz. S annak ellenére, hogy Desdemonát a helyzet nem éri készületlenül, a kérdés mégis váratlan. Hiszen történhetett volna másképp is. De itt egyenesen mellének szegezték a kérdést. 8
