Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Liheg a gyors futástól. A szenátus. Mennyi arc. Az apja, a dózse, Othello, körös-körül emberek. Sok fény. És ez a nyílt kérdés: kihez tartozik ő? Az apja még át is öleli, és az ölébe ülteti. Meddig tekintjük gyermeknek felnőtt gyermekeinket? Desdemona hallgat, de aztán, bár ez a tette árulás, Othellóhoz lép. Nagy csönd támad, amit apja szenvedélyes kitörése követ. Mikor Jago kettesben marad Rodrigóval, újra kirobban dühe. Gyűlölet, gyűlölet, gyűlölet. Ami eddig történt — csupán az első lépés volt. Jago azután kezdett nyílt harcba Othello ellen,hogy a mór megszöktette a szenátor lányát. Ezt megelőzően nevezte ki Othello Cassiót hadnaggyá. Jagót nagy sérelem érte. Haragja gyűlt, egyre gyűlt, most pedig ez a história Desdemonával - s haragja kirobbant. A gyűlöletből, a haragból, a gonosz szándékból kell kiindulnunk. Előfordul, hogy valakit már teljesen hatalmába kerít a harag. Ilyenkor elég egy jelentéktelen apróság, és a pohár túlcsordul. A gyűlölködő ember megvadul, üvölt, sőt lelő valakit. Lecsillapítani többé nem lehet. Amikor Jago botrányt kavart a leányszöktetés körül, talán még nem is számított sikerre. Azt mondja, elegendő, ha Othellót megfeddik, hiszen a szenátusnak szüksége van rá. Nem kizárt, hogy a fejmosás békésen megy végbe, de Jagónak szüksége van erre a nyílt fellépésre, erre a dühkitörésre, erre az éjszakai hisztérikus jelenetre. . . . Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm őt. Ezért, meg azért, meg egyszerűen csak úgy. Bosszút állok rajta, letörlöm a föld színéről, bajt zúdítok a nyakába. Gyűlölöm őt! Hogy is lehetne másként! Jago szemszögéből nézve minden másképpen megy, mint ahogy mennie kellene. Az olyan ember, mint ő, alul van, a mór pedig felül. Cassiót fogadja kegyeibe. Feleségül veszi a szépséges Desdemonát. Olyan helyzet alakul ki, amelyet ő, Jago nem fogadhat el. Elviselhetetlenül gyötrő, engesztelhetetlen dühében mindenre képes. Tombol. így viselkednek a nagyon impulzív emberek közeli barátaik körében, ha idegen környezetben megalázták őket. Ott nem az ő oldalán volt az erő, és el kellett fojtania haragját, de itt otthon van — dühöng, nyög, fenyegetődzik, alig lehet észre téríteni. Később, Othello oldalán, újra ravaszkodnia kell. 9
