Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
mészeteshez, annak ellenére, hogy a színpadi falacskához, ablakhoz vagy sziklához képest látszólag távolabb áll az élettől. Mert hiszen ma is akadnak, akik számára a realitás jegyeit az utánzás hozza létre. Kinek van itt igaza, és ki győzi meg a másikat — ezt én eldönteni nem tudom. Helyesebben nem akarom. Egyszerűen csak annyit tudok, hogy Sztanyiszlavszkij és Golovin művészete egyfajta nézet megteremtésének csúcspontja. Rembrandt is csúcspont, Repin is, Picasso is,meg Gogol is. Te pedig válassz, helyben tanulmányozz át minden anyagot, utána pedig próbáld meg elkészíteni a magad változatát, és győzzél meg mindenkit, aki csak eljött a színházba, hogy neked van igazad. Mindezt leírván kétkedés fogott el, hogy helyesen látom-e a dolgokat. Valóban elavult-e Golovin színpadképe, s vajon korszerűek-e napjaink gyakorta szánalmas erőfeszítései egy másfajta jelzésrendszer megteremtésére? De vajon jogos-e valamely művészet csúcspontját egy másik művészet "mélypontjával" összehasonlítani? Ha egyaránt tehetségesen megalkotott műveket hasonlítanánk össze, világosabban kiderülne az elvek különbözősége. Golovin az Othellóban a cselekmény helyszínét ábrázolja. Velencét, Ciprust stb. A palotát és a hatalmas kőrakást persze a nagy művész szemével láttatja, de mégiscsak ez a cselekmény színtere. Más felfogás szerint nem annyira a cselekmény színhelyét kell bemutatni, mint inkább az események lényegét. Nézzük például Borovszkij Ham /ef-dí szí étét. Királyi kastély lenne ez? Nem, természetesen nem az. Esetleg Gertrúd hálószobája? Természetesen az sem. Nincsenek itt se falak, se ablakok, se ajtók, sőt még igazi trón sincsen, csupán egy gyapjúfonalból horgolt rongydarab, amely az epizódok végén mindent elsöpör, elsöpri a bútort, sőt néha még az embereket is. Földhányás, gödör van előtte, peremén koponyák. A háttérben pedig valami jelzésféle utal arra, hogyan építették régente a házakat; a régmúlt korszak építkezésmódjára a díszlettervező igen-igen egyszerű jelképet talált. Minden tárgy érzékletes és otromba - a fehér fal és a keresztbe rakott, sötét színű deszkák. A valódi, vastag gyapjúfonalból készült szőnyeg laza kötésű, olyan, mint a régi keresztények ősi, durva szövésű szőnyegei. Mit jelentsen mindez? A cselekmény színterét? Igen, azt, de csak általános vonásokban. Nem Helsingőr ez,hanem 88
