Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

mok tetején úszna. Sztanyiszlavszkij részletesen leírja a hullámok technikai megoldását. Leírja, hogyan érhető el, hogy a nézők egyfolytában hallják az evezők csobbanását, mint az életben.

Aztán egy másik gondola köt ki a háznál; ebben rejtőzik Desdemona.

Othello fentről, az ablakból nézi. Az ablak végül kitárul, és Desdemona jelenik meg benne.

A kép elején Jago továbbra is a szenátusban marad, s Rodrigo a nyitott ablak rácsán át beszél vele. Hiszen az élet rendje szerint Rodrigo nem léphet be a szenátusi terembe.

Itt persze akaratlanul is felötlött bennem, hogy a szenátus föltehetőleg nem egyetlen szobácskából áll. És Rodrigo a való életben talán még a szenátus épületébe se tehetné be a lábát. De ha hirtelen megjelenhet a szomszéd szobában, akkor talán bejuthatott volna oda is, ahol Jago tartózkodik.

Egyébként Shakespeare-t teljesen közömbösen hagyta az effajta életbeli hitelesség. De néhány száz évvel később úgy vélték, hogy szükség van a gondolára is,meg a hullámokra is, az ablakban álló Desdemonára is,meg a szenátusi ablakra erősített rácsra is, mert a művészetben a realizmusról vallott felfogás állandóan változik. A valóság ábrázolására mindig új jelzésrendszert találnak ki — mert hiszen az sem reális, hogy a színpadon víz hullámzik. A Művész Színház előadásán Ciprusban egy hatalmas fal mellett sziklák hevernek; persze e sziklák nem a hegyekből gördültek le, hanem a színházi műhelyben gyártották őket.

De a falba vágott ablak, a kelléksziklák, a hullámok ma talán még jelzésszerűbbnek tűnnek.

Nem lenne jobb, ha Ciprusról csupán elmondanák, hogy ez Ciprus; elmondják — és kész.

Mintha újra visszatértünk volna Shakespeare korához. Mintha az emberek először azzal kísérleteztek volna, hogy a művészet az életet imitálja, ebben elég szép sikert értek el, utána pedig úgy döntöttek, hogy egy apró jel, mondjuk, egy virág, sokkal közelebb áll hozzájuk, mint egy beillatosított, minden részletében kidolgozott művirág. A kis jel és a művirág egyébként egyaránt jelzésszerű marad. De a shakespeare-i színház jelzésszerűsége Shakespeare szerint - és talán szerintünk is - közelebb áll a ter-87