Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Különösen a Ranyevszkaját alakító Gyemidovát találta kevéssé arisztokratikusnak. A teljes felvonás alatt nem tudtam rászánni magam, hogy hátraforduljak, és megnézzem magamnak az asszonyt, akit a "régi előkelőségek" közül való, éltes dámának képzeltem. Mekkora volt a meglepetésem, amikor végül hátrafordultam, s egy eléggé fiatal nőt pillantottam meg, akinek külseje korántsem volt arisztokratikus, hanem igencsak mindennapi, épp olyan, minta szomszédomé, a szomszédnőmé, azaz mindazoké, akik a "valódi" Ranyevszkijek idején még nem is éltek. Sokkal később születtünk. Úgy gondoltam, hogy az asszonnyal nem szaktudása mondatta el ezt a mondatot, hanem épp tudatlansága és előítéletei, éppúgy, mintha valaki azt gondolja, hogy egy akadémikusnak feltétlenül öreg, bajuszos, szakállas embernek kell lennie, mint Pavlovnak, a milliomosnak pedig feltétlenül kövérnek, és olyan vastag szivart kell szívnia, mint amilyet Churchill szívott. Ó, ezek az arisztokrácia-szakértők! Most pedig be kell vallanom, hogy a nő, aki a Cseresznyéskert előadásán mögöttem ült, nem azonos azzal, aki a Stuart Mária előadásán nyilvánított véleményt. Két különböző nőről van szó. Mikor két évtizede vagy még régebben számtalan rendező és színész kezdett érdeklődni az ún. fizikai cselekvések módszere iránt, szinte szóról szóra bebifláztam az Othello rendezői tervét. Talán túlzás, hogy bebifláztam, de valóban ismertem elölről hátra, szóról szóra. Azóta sok év telt el. És Othello-rendezésemre készülve már bele se néztem ebbe a ragyogó kis könyvbe. Remélem, érthető, miért. Azért, mert a Imúltról nem hallomásból kell fogalmat alkotni, hanem a maga valóságában kell megismerni, tanulni kell, nem pedig idegen toliakkal ékeskedni. Most, miután már munkám végén járok, nyugodtan újra elolvashattam Sztanyiszlavszkij rendezői tervét. De be kell vallanom, kissé más hatást tett rám. Volt, ami éppúgy magával ragadott, mint rég, de ma már megengedhetem magamnak (ó borzalom), hogy ne mindennel értsek egyet. Rendkívül érdekes annak leírása, milyen formát öltött a darab a Moszkvai Művész Színház színpadán. Jago és Rodrigo például gondolázott. A gondolának ringatóznia kellett, mintha a hullá-86
