Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Ügyefogyott kísérlet a baj elhárítására. A múlt eltűnik, de a jövő nem köszönt be. Érdekes megnézni egymás után két filmet — az egyiket művész, méghozzá kiváló művész rendezte (Antonioni), a másik tucatfilm, amely, hogy úgy mondjam, kommerciális célokra készült. A második filmben fontos szerepet tölt be a téma és a mese is; e két elem a döntő, nem pedig a szerzők hozzájuk fűződő viszonya. Maga a szituáció a fontos, nem pedig az, hogy a látvány milyen érzéseket kelt a nézőben. A művészi "én" szegényes, a filmalkotók szinte teljesen alárendelik a mesének, fel-felvillan ugyan időnként, de vérszegény formában, tréfás vagy lapos metaforákban. Ezek mögött is rejlik egy bizonyos életszemlélet, ez azonban könnyen érthető, mindennapos, szokványos - azaz banális. Ha Antonioni nyúl ugyanehhez a témához, az hirtelen egész más értelemmel telítődik, olyanformán, mint mikor a petyhüdt léggömbbe nem levegőt, hanem gázt töltenek, s ettől könnyűvé válik, felröppen. Mostanság azonban olyan léggömböket árusítanak, amelyek szerintem elnehezülnek a levegőtől, amellyel felfújták őket! Antonioni filmjének cselekménye szokatlanul egyszerű: egy riporter belefárad nehéz, értelmetlen, lélekölő munkájába. Véletlen folytán sikerül saját halálhírét költenie, most más életet, egy tőle merőben különböző ember életét kezdi élni. Akaratlanul is részesévé válik e másik ember életének, elsősorban azonban önmaga elől akar elrejtőzni. Mindez halálba torkollik. E témából a krimitől kezdve a melodrámáig bármi kihozható, de itt szól közbe a művész egyénisége — sa léggömb megtelik és az ég felé lebeg. Antonioni filmjéről egyébként nehezen állítható, hogy az ég felé lebegne, mert igencsak keserű. Ám a keserűség is lehet tárgya a művészetnek. A kezdő képsor egy végtelen homoktenger. A filmet valószínűleg valahol Afrikában forgatták. E homoksivatagban áll egy kocsi mellett a riporter. A jelenettel kezdődhetne akár egy ostobácska vígjáték is, minden, ami csak tetszik — a filmkocka azonos lehet, de ki tudja, miért, ki tudja, mi az a részlet, mi az a hangvétel, amelyből nyomban megérezzük, hogy igen komoly dologról van szó. 82
