Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
amelynek segítségével igen fontos mai érzést és mai gondolatot fejezhetünk ki. A mindennapi élet ábrázolása pedig csupán fogódzási pontként szolgál. Például: Ranyevszkaja megérkezik, belép, leül, kávézik, mellette pedig Piscsik egyvégtében szunyókál. Hajnali 2-3 óra van, virrad. Ezt nem lehet jobban megcsinálni, mint ahogy a Moszkvai Művész Színház megcsinálta. Mert akkor ennek a stílusnak iskolája volt, azonkívül ez "kortárs dráma" volt. Ami akkor realitás volt, azt ma fel kell idéznünk, rekonstruálnunk kell. De a lényeg mégsem ebben rejlik, hanem abban, hogy maga az iskola is már a múlté, megváltozott a próbák ritmusa és stílusa, mert megváltozott gondolkozásunk is. Elképzelem a jelenet magvát. Ranyevszkaja megérkezik, kijön a rivalda széléig, mintha gyerekkora kapujában állna, a többiek pedig hátul csoportosulnak. Ott van Firsz is egy csésze kávéval. Nagyban beszélgetnek, de én csak Ranyevszkaját figyelem. És ezt teszik ők is, mert tudják, mit jelent számára ez a visszatérés. A kis csoportban ott látjuk Lopahint, Piscsiket, Ányát és Varját. Mind tudják: Ranyevszkaja búcsúzni jött. Ennek az életnek vége szakad. Bár a szenvedélyek még összecsapnak majd, lesznek még botrányok és viták meg remények, de valahol már érezhető, hogy minden eldőlt. Itt állnak hát mind, mi pedig azt figyeljük, hogyan viselkedik Ranyevszkaja. A beteg jön ki így az orvostól, aki a szörnyű diagnózist közölte vele, az ember pedig ott lépked mellette, és az időjárásról meg a kirakatokról fecseg. Ranyevszkaja a szobáról beszél, amelyben valaha aludt, meg arról, hogyan utazott a vonaton, meg hogy szereti a kávét, de mind tudják, hogy valójában egészen másról van szó. Ánya és Varja ki is megy, nem bírják a feszültséget. A jelenet lényege, magva a belső feszültség. Ennek megteremtése kedvéért mellőzhetjük az élet, a mindennapok apró részleteit. Át kell ugranunk mindent, ami szükségtelen, ami nem fontos, és el kell jutnunk a lényeghez. Nem az életről készült lenyomat ez, hanem igen fontos érzések és gondolatok bátor rajza. Veszély és gondtalanság. Védtelenség. A vágtató élet és a "málészájúak". 81
