Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

A felismerhetetlenségig megváltozzék-e vagy pedig önmaga maradjon, olyan, amilyen "a múlt században" volt? Mindkettő egyformán rossz.

A kritikusok ritkán írnak összehasonlító-elemző cikkeket. Attól tartanak, hogy megbánthatnak valakit. Pedig korántsem kötelező, hogy egy igen rossz és egy igen jó előadást hasonlítsanak össze. Elemezhetnének, mondjuk, egy nagyon rossz rendezői munkát, és megírhatnák, melyek a sajátosságai. Megtehetik ugyanezt egyébként egy nagyon jó rendezői munkával is.

Ez a szerencse azonban csak a legtekintélyesebb rendezőknek jut osztályrészül. De akkor is csak dicséret, nem pedig elemzés formájában.

Nagyon szívesen olvasnék egyszer már arról, milyen isTovsztonogov rendezői művészete. És milyenek az eszközei. Egyébként általában keveset olvashatok ezekről.

Pedig nem jó dolog, ha egy előadásról nem hallani semmit. Az sem jó, ha nem hallani egy újonnan megjelent könyvről vagy cikkről, amelyről úgy hallgatnak, mintha meg se jelent volna. Nem egy bizonyos, meghatározott könyvre gondolok, általában beszélek. Filozofálok, miként Tuzenbach vagy Trofimov, mivel most megint Csehovot rendezek. így hát — egyszerűen felkészülök a munkára.

Csehov színdarabjai érzelmi matematikára épülnek. A finoman árnyalt érzelmekre épít, de ez az építkezés igen pontos terv szerint halad előre.

Napjainkban talán a művészetnek oly korszakát éljük, amelyben az érzelmek matematikája nem adható vissza a mindennapi lét ábrázolásán keresztül, hanem mintegy közvetlen, tiszta formában kell a nézőknek prezentálni. Picasso egyetlen ecsetvonással rajzol meg egy bikát, rajza pontos és találó, megragadja az állat tartását, mozgását. De ez jelzésszerű ábrázolás, szinte szimbólum. Lerajzolható a bika másképpen is, térhatásúan, hogy szinte lássuk a szőrét és a bőre színét. Lehet ez a bika olyan, mintha élne és lehet egy általános érvényű gondolatnak néhány éles vonással körvonalazott képi kifejezése is.

Ugyanez áll a színházra. Megteremthetjük az élet illúzióját, teremthetünk atmoszférát, hús-vér jellemeket stb. De rátalálhatunk a színpadi élet megformálásánál arra az "egyetlen tollvonásra".

80