Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Emlékszem, láttam valamikor egy rendkívül intelligens Jagót. Meglehet, ez késztetett arra a feltevésre, hogy Jagónak durva lelkűnek, nem pedig intelligens embernek kell lennie. Hogy ne színpadias cselszövés játszódjék le előttünk, hanem a két hőst mély lelki szakadék válassza el egymástól. Othello nemes lelkű, Jago pedig aljas; gyűlölete kegyetlen természetéből fakad. Egyszóval azt terveztem, hogy ebben a figurában egy állatias aljas banditát állítok a nézők elé. Othello figurája pedig - gondoltam - nem nélkülözi még a kifinomultság elemét sem, veleszületett külső és belső báj van benne. Van ilyen ember mind a fehérek, mind a fekete bőrűek között, s ez a kellem néha különösen rabul ejtő. De a bandita alkatú Jago éppen a kellemet gyűlöli benne, ez a vonás alapjaiban idegen tőle. De most, hogy munkám vége felé járok, úgy látom, hogy ha csakis ilyen színekkel ruházom fel Jagót, alakja túl egyoldalú lesz. Igen, Jago bandita, de talán végig kellene mosolyognia az előadást, méghozzá tettetettség nélkül. Igen visszafogottan kell játszania, sehol sem szabad a cselszövést nyíltan napvilágra hozni. Gyakran megesik, hogy egy gonosz embertől várjuk, hogy bajt hoz ránk, de a földgolyót egy halk szavú ember robbantja fel, akinek ereje nem ökleiben rejlik, aki nem vicsorog; gonoszsága valahol nyirokcsomóiban fészkel. S e gonoszság oly elsöprő erejű, hogy legkisebb felvillanása is romba döntheti a világot. "Öltem már háborúban embert, de megfontoltan ölni belevág a lelkiismeretembe." Az ember hajlik a feltevésre, hogy a mondat képmutató, hiszen Jago hazudik. Ám Othello hisz neki, és hisznek mások is; békés embernek tartják, akit Brabantio, Desdemona apja bőszített fel azzal, hogy megbántotta a mórt. Brabantio gonosz lelkű ember, és ő, Jago, fájó szívvel hallgatja, amint az ő tábornokát sértegeti. Mindezt eljátszhatja persze képmutató módon is, azaz értésére adhatja a nézőknek, hogy Jago nem olyan, amilyennek mutatja magát. De csak akkor születik itt bonyolult és hiteles figura, ha ez a hazudozás a vérében van, ha második természetévé válik, mint a kémeknek, akikről csak két évtized múlva derül ki, kik is voltak valójában. Ily módon talán nagy formátumú, mély és újszerű értelmezés jöhet létre. Hiszen valószínűleg egyetlen értelmezés sem új, 77
