Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Othello tehát nem kíváncsiskodik, hanem tiltakozik vagy kineveti Jagót. Ki kell számítani tiltakozása, ironizálása menetét, hogy jól elosszuk a színeket. Othellót lefoglalják ugyan gondolatai, de ha fél füllel Jagóra figyel, kellemetlennek találja annak gondolatmenetét. Nem szabad, hogy megnyerje tetszését Jago rendkívüli igyekezete, amellyel őt védelmezni kívánja. Nem tetszhet neki ez a mérhetetlen gyanakvás sem. Ezért Othello nem érdeklődik, hanem elutasító. Jago úgy fogja fel ezt a körülményt, hogy még nagyobb lehetőséget kapott a nyílt beszédre. Ha Othello nem féltékenykedik, akkor teljesen nyíltan beszélhet. És elérkezik a pillanat, amikor Othello felfogja a hallottak rejtett értelmét. Hirtelen megérti, miről akar vele beszélni Jago. Nem féltékenységről van itt szó. Egyszerűen egy szempillantás alatt feltámadt lelkében a tragédia előérzete, megérinti a közelgő szerencsétlenség szele. Mert hiszen nem számított a rá köszöntő boldogságra. Nemigen tudott hinni benne. Lelke, tudata mélyén boldogsága mindig vékony hajszálon függött. De nem lehet úgy élni, hogy az ember percről percre erre gondol. Az élet elvonja az ember figyelmét, hogy aztán annál nagyobb erővel térjen újra vissza a gondolat. ".. . Bár minden ember Az volna, minek látszik, vagy pedig Ne látszanék olyannak, amilyen!" Ha e gondolatot, amely mélyen gyökerezik Othello agyában, soha senki nem cáfolta volna meg, akkor nem volna kin bosszút állni. De Desdemona megcáfolta. Othello hitt neki. Pedig világos, hogy mindez csak ámítás volt. Ezért születik meg a bosszú gondolata. Othello nem ordít, hanem igen lassan és nyugodtan szól: "Vért, vért, vért. . ." Több ízben is szinte könyörög Desdemonának, mondja meg az igazat. Bár egy másik jelenetben kijelenti Jagónak, hogy jobb, ha nem tudja, mi az igazság. Ez azonban múló, öntudatlan védekezés. Desdemonától vallomást vár. És úgy látszik, ha Desdemona beváltaná, hogy megcsalta Cassióval, megbocsájtaná neki. A megtévesztést nem tudjuk elviselni. A kétszínűséget. Lám, itt áll mellette Desdemona, a szemébe néz és hazudik neki. Ezt csak a halál torolhatja meg. 131
