Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

védelmében. Nem tetszik neki a volt hadnagy viselkedése, bár meglehet, csak neki rémlett úgy, hogy Cassiót látja.

Othellót mindez kevéssé érdekli. Más foglalkoztatja. Cassióra már nem haragszik, kész megbocsájtani neki. Talán még örül is, hogy Cassio eljött Desdemonához.

Nemes úr...

— Jago, akarsz valamit?

— Tudott-e róla Cassio, amikor Úrnőmet megszeretted?"

Mintha Jagóban megérett volna az elhatározás, hogy feltárja gyanúját Othello előtt. De - mint mondani szokás - nincs elég bizonyítéka. Előbb ki kell derítenie sok mindent, egybe kell vetnie a tényeket stb.

Jago azonban megint őszinteséget színlel. Egyenesen kimondja, hogy meg akar tudni valamit, s egybe kell vetnie a dolgokat. Othellónak nem szabad gyorsan zászlótartójának horgára akadnia. Jago reménykedik, hogy mondanivalója felkelti Othello érdeklődését, az azonban nem érdeklődik, inkább haragszik, amiért Jago ilyen zavarosan beszél valamiről.

Még nem vált világossá előtte, mi rejlik Jago szavai mögött. Nem is törekszik rá, hogy megértse. Azt akarja, hogy Jago ne beszélje tele a fejét, amikor ő mással van elfoglalva.

Othello haragja egyébként nem komoly, mert a dolgok jól mennek. Még az is megeshet, hogy örömmel tölti el Jago kérdezősködése Cassio felől - visszaemlékszik arra a percre, amikor Cassio a segítségére volt.

". . . Titkolsz valamit:

Hallottalak, hogy elment Cassio:

»Ezt nem szeretem. . .« Nos: mit nem szeretsz?

S arra, hogy minden titkomról tudott,

Te fölszisszentél, Jago! »Igazán?«

S homlokod úgy ráncoltad össze, mintha Iszonyú eszme fogant volna meg Agyadban."

Othellónak nem szabad beleesnie a hibába, hogy kifaggatja Jagót. Ez sekélyes dolog lenne. Othello nem faggatódzik, hanem tiltakozik Jago zavaros beszéde ellen, amelyre csöppet sem alkalmas a pillanat. Esetleg vidáman ironizál segítőtársa túlzott éberségén vagy egyszerűen megharagszik.

130