Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Igen, az író így értékeli a szeretett nő fiának halálát. Mikor a darab első részében Shaw-t nagy csapás éri, szörnyű részletesen számol be róla levélben. Leírja, hogyan égették el halott anyját, és hogyan kotorta ki hamvai közül két munkás az elégett koporsó szögeit. Shaw mindig gúnyt űzött mindenből, itt is gúnyolódik, de közben zokog. Levelezőpartnere pedig nemcsak sajnálja őt, ahogy az ember az adott helyzetben képzelné. Tréfálkozik is vele, megszidja, de ebben a szidásban és tréfálkozásban oly sok a szeretet. Miért nem írnak manapság ilyen színdarabokat? Miért nem írnak oly sok mindenről? Miért nem írnak arról, hogy Jago az Jago? És hogy Othello így ölte meg Desdemonát? És hogy ok nélkül tette? Miért írnak olyan "szőrmentén", mintha félnének, hogy megrémítenek valakit? És nem is rémítenek meg senkit. Miért kötelező a happy end? Ez a közönség tán ostobább, mint Shakespeare közönsége volt? Azt mondjuk, hogy Shakespeare nemes eszmékért harcolt. Othello mégis ilyen vadállati kegyetlenséggel ölte meg Desdemonát. Van egy olyan megközelítés, hogy "miről szól a mű", és van egy olyan, hogy "mit akar mondani". De mi gyakran bizalmatlanul fogadjuk ezt a "miről szól"-felfogást, mert nemigen hiszünk az "ellentett" oldalról, a téma felől való megközelítésben. A III. Richárd a legszörnyűbb gaztettekről szól, mégis milyen "hasznos" tanulságot hoz. Don Juan megöli a Kormányzót, az pedig eljött hozzá vacsorára, de kézszorítása a föld alá süllyeszti Don Jüant. Micsoda tág teret nyújt ez egy előadás számára! Hát igen, a mai darabok még elég gyengék! De hagyjuk Jagót és a Kormányzót, hagyjuk Mitya Karamazovot, és nézzünk egy egyszerű egyszobás, komfortos lakást, de a hitelesség igényével, leplezetlenül, új kérdéseket felvetve. S a darab arról szóljon, amiről a művészetnek szólnia kell. Az ember manapság elolvas egy színdarabot, és egyre csak azt hajtogatja: ezt tudom, ezt is tudom. Pedig arra lenne szükség: nem tudom, ezt sem, meg azt sem, meg amazt sem. A néző sem tudja. De tudni fogja. Puskin azt mondta, hogy Othello nem féltékeny, hanem hiszékeny. De vajon miért egy gonosz emberben bízik, és miért nem 12
