Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Hamletnek nem sajátos koncepciója ragadott magával minket, hanem színrevitelének közérthető, egyszerű színpadi eszközei. A könnyed átdíszletezések, a pergő cselekmény. Mindez rendkívül fontos volt akkor. Ismeretlen és csábító volt, bár bizonyos hiányérzetem támadt; ez szülte azt az ambivalenciát, amelyről már szóltam. Ennek ellenére (akkor a Gyermekszínházban dolgoztam), abban a meggyőződésben mentem el a soron következő próbára, hogy az előző este tanult módszereket el kell sajátítanom. Színpadjainkon soha nem született valóban jó Borisz Godunovelőadás; méghozzá épp e fölösleges limlomok, e "ládából előráncigált" eszközök miatt. Előveszem hát, és megrendezem könnyedén, pergőn, fölösleges kellékek nélkül. De a Hamletéi könnyebb megrendezni, mint a Godunovoi. Sokkal kevesebb a sikeres Godunov-rendezés, mint a jó Hamlet-e\öadás. Nincsenek tehát olyan előadások, amelyek művészi megoldásait — ha akarjuk — figyelembe vehetjük. S maga a darab is kevésbé hatásos és kevésbé színpadszerű, mint a Hamlet. De időtlenség lett volna Brook után azonnal Shakespeare-t rendezni. A Borisz Godunov viszont alkalmas volt a tapasztalatszerzésre. Könnyedén kellene színre vinni a régi és igen bonyolult drámát. El kéne hagyni a régi "bojár"-színdarab méltósággal teli légkörét, s igen világossá tenni az egyszerű cselekményt, az egyszerű történetet. Korszerű előadást kellene létrehozni, gyorsan váltakozó jelenetekkel, hogy ne veszítsük el a cselekmény szálát a hosszú díszletezések miatt. Bármily különös, ez akkor eléggé új elképzelés volt. És nem is ment egyszerűen, hanem csak harcok árán. Bár a Fjodor Ivanovicscár művész színházbeli nagyszerű előadása már bevonult színháztörténetünkbe, az efféle színdarabokban mégis mindig lassan és méltósággal beszéltek, helyesebben szavaltak, nem pedig játszottak, keveset mozogtak, talán mert egyszerűen kímélték magukat, talán mert nem tudták, hogy létezik másmilyen stílus is. Nem volt könnyű rábírni a bojárnőt, hogy gyors léptekkel menjen át a színpad egyik végéből a másikba, vagy a verses szöveg ellenére világos, gyors szavakkal fejezzen ki egy gondolatot. Eléggé nehéz feladat volt a régi modorral szembeszállni egy rendezőnek, aki méghozzá fiatal is. Azt mondtam, hogy Brook Hamlet]e nem rejtett különös mondanivalót magában. Ezzel szemben új eszközöket alkalmazott. Az én Godunov ómnak sem volt új mondanivalója, s az új eszkö-120