Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
zök is csupán elő-elővillantak az erőteljes régiek mögül. A gyerekek elég nehezen ülték végig ezt a bonyolult darabot, de mindenesetre még mindig könnyebben, mintha "minden úgy lett volna, mint azelőtt". S tizenöt év múlva újra megrendeztem a Godunovot, de most már a televízióban. Ekkor már érettebb voltam, sőt már bizonyos tapasztalatok is voltak a hátam mögött klasszikus rendezésekben. De a televízióban még nem dolgoztam, sőt a tévét némi iróniával kezeltem. Mert a televízió csak mostanra vált olyanná, amilyen, azelőtt a színészeknek csupán mellékkeresetet jelentett, nem többet. Valamikor rég én is elhatároztam, hogy így jutok mellékkeresethez, de aztán elátkoztam az egészet, és többé felé se néztem a tévének. De a Borisz Godunov nem annyira mellékkeresetet ígért, mint inkább művészi munkát! Beléptem az üres műterembe, és fantáziáim kezdtem. Persze először is kiiktattam a nagy díszleteket, a palotákat, a székesegyházakat, a kupolákat stb. Hiszen itt kiteljesíthetném az egyszerű előadás megteremtésére vonatkozó elképzeléseimet. A múlt ócskaságaival megrakott nehéz bőröndöt a világos gondolat sodra helyettesítené. Egyébként ezt a gondolatot is jobban meg kellett értenem. Bár maga a gondolat igen egyszerű. Borisz megparancsolta, öljék meg a kis Dimitrijt, hogy senki ne álljon trónra lépésének útjában. Ezután megjátssza, hogy nem akar uralkodni, végül mégis trónra lép. De mindenki tudja róla, hogy gyilkos. Ő is tudja magáról. Azelőtt úgy gondolta, hogy túl tudja tenni magát ezen. Hiszen nem ő az első és nem is az utolsó, aki ilyet tett. Mégis, különös dolog történik vele. Nem bocsátják meg neki a gyilkosságot, és őt magát is gyötri a tette. Érződött rajta a bizonytalanság, és azonnal megjelent valaki, aki színleg azért tört ellene, mert ő volt a cár gyilkosa; ha e gyilkosság elleni harc eszméjét ez a valaki elég erővel képviseli, támogatásban részesült volna. Grigorij már közel állt a győzelemhez, már egyetlen lépés volt csak hátra: meg kellett ölni Godunov utódait. És Grigorij parancsot is adott erre, és meg is ölték őket. Tehát ő is szörnyeteg? Ő is gyilkos? Ez a hatalom is vérben fogant? A kérdés zavarba ejtő. Ilyen "kis mesét" 121
