Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
forgatott. Körül kell nézni, s magunkba fogadni a konkrétumot, a realitást. És azt, amit az ember "magában" előkészített, "fennhangon" le kell rombolni a realitások nyomán. Film készül a Kedves hazugból, ezért majd egy évtized után újra megnézem a darabot a Moszkvai Művész Színházban. Rendezője, I. Rajevszkij, már nincs az élők sorában, a szereplők a régiek, csak tíz évvel idősebbek lettek. Látom, nem könnyen birkóznak meg a nehéz szerepekkel. Nem tréfadolog két hetvenen felüli színésznek három és fél órán át lekötnie a nézőtér figyelmét. De ők megteszik. Shaw szerepében Ktorov éppúgy fölmászik az asztalra, mint rég, mikor a Lady Campbellt alakító Sztyepanova megsérti. Háta ma is oly egyenes, mint egy sportemberé. Csak a hangja lett talán egy kissé halkabb. Sztyepanova nem látszik többnek ötven-, mondjuk hatvanévesnél. Egyébként nem ez a dolog lényege. A Művész Színház színészei ők, ahol a Három nővér került színre. És ez a kovász erjed tovább bennük. Én pedig a nézőtéren annyi órán át egy szemernyit sem unatkozom, miközben hallgatom a szöveget, amelyet alig kísér cselekmény. De micsoda szöveg ez! Milyen emberekről és milyen eseményekről szól! Megértem azokat, akik eljöttek ide, hogy lássák ezt a régi előadást. A színdarab markánsan sűríti két nagy ember életét. Két ember szerelmét tárgyalja, éppoly véres komolysággal, mint Shakespeare színdarabjai. Hallunk itt az anya haláláról, a férj elvesztéséről, szó esik alkotói sikerekről és öregkori nyomorról. Szó esik a háborúról és Lady Campbell fiának haláláról. Látjuk, milyen nagy hatást váltanak ki életük eseményei e két emberből. De még micsoda hatást! Az anya megtudja, hogy fiát halálos találat érte a fedezék tetején, Shaw erről értesülvén levelet ír az aszszonynak. Az író alakítója, Ktorov közelebb lép a rivaldához és azt kiabálja, hogy a lelkész, aki annyira dicséri Lady Campbell fiát, gazember. Hogy talán épp ő mondott imát, amikor az ilyen fiatal fiúkat kiküldték a frontra. És egy másik lelkész talán épp ilyen imát kántál, amikor azt a másikat is találat éri. Shaw kiabál, míg el nem fullad a hangja. Lassan leereszkedik karosszékébe, egy kissé magához tér, és hirtelen határozott, szörnyű hangon több ízben megismétli: "Ganéj! Ganéj!" Fél pillanat szünetet tart, aztán újra megszólal: "Ganéj!" Majd Lady Campbell felé fordul, s gyöngéden, nagyon gyöngéden megszólal: "Egyetlenem!". . . 11
