Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

meg. És arra gondoltam: de kár, hogy nem rendezhetem meg újra, "az enyéimmel" a Kedves hazugot\ így futott párhuzamosan két munkám: az Othello a színházban és egy színpadi előadás filmváltozatának forgatása Osztankinó­­ban. Egy idő múlva azonban bosszankodni kezdtem, ha meghallottam az én színészeim "egyszerű" beszédét, és szemembe tűnt "egy­szerű" játékstílusuk. Igaz, ez elevenebb volt, mint "azoké", de miért olyan érthetetlen, miért oly erőtlen? És miért oly enervált? A filmben a hetvennyolc éves Ktorov is szerepel. Ma reggel közöl­ték velem, hogy maszkírozás közben azt mondta, nem érzi jól magát.- Akkor ma elmarad a forgatás — vontam le a következtetést. — Nem, dehogyis, miért maradna el? Egyszerűen azt mondta, hogy kimerült, de ez nem lesz akadálya a forgatásnak. Mégis aggódva vártam jövetelére a műteremben. Ktorov tíz perc múlva érkezett meg, hófehér ingmellben, ragyogóan szabott öl­tönyben. Nyugodt volt és vidám, bár a teljes napot a kórházban töltötte, ahol a feleségét operálták. Egy árva szóval sem panasz­kodott. Kihúzta magát, közlékeny volt, könnyed, bár szörnyű napja volt. Titokban csodálkoztam rajta. De persze nem ez a dolog lényege. Már "deklamálását" is megszoktam. És ha jól tagolt beszédét összehasonlítottam a mi hanyag beszédmodorunkkal, még vonzó­nak is találtam. Idővel még stílusának törvényeit és létjogosultságát is elfogadtam. Nyolcoldalas monológot adott elő Shaw édesanyjának haláláról. Amint az már a felvételeknél szokásos, rengeteg ember állta körül. Volt, aki olvasott, és zörgött az újságjával. Fiatal srácok közvet­lenül a felvevőgép mellett vadul kockáztak. Volt, aki fütyült Shaw-ra, az anyjára és Ktorovra, s hangosan mesélt valamit. És mindez a monológra-készülő színész közvetlen közelében. A for­gatásnál sajnos ez rendszerint így szokott menni, de nem minden színész képes rá, hogy ekkora lármában ihletet gyűjtsön és össz­pontosítson. A színész a külső méltóságáról soha nem feledkezik meg, és szánalomra méltó harcot vív érte. De Ktorov méltósága — természetes. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom