Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

J át magával. Jajkiáltásai,miután, értesül Oresztész halálról - tónusában, tematikájában, sőt stílusában Is - hasonlít Hamlet nagymonólógjaihoz.

ÉLEKTEA ....Kost hová forduljak én?

Mert egyedül vagyok, megfosztva tőled és Atyámtól. Eabszolgává kell lennem megint,

A leggyülöltebb emberek között, atyám Gyilkosai közt. Nemde szép sors vár ream?

De egy födél alatt bizonnyal nem lakom Yelök ezután; nem,Itt e kapu előtt Fog elhagyatva elhervadni életem.

Hadd öljön meg, kinek terhére van könnyem A palotában; Jótét lesz rám a halál,

És kin az élet, mert nem vágyom élni már.

Hogyha Hamlet az első négy felvonásban Elektra szituációjában van, Elektra szerepében, Élektra meg nem valósított választása előtt áll, mi történt ebben a tragédiamodellben később Élektra üresen maradt helyével? Oresztész-Hamlet a nagy prognózis szerint cselekszik, Élektra - ismétlem - tetteinek drámai és lélektani motivációja. Oresztész számára a "többiek", mindenekelőtt Élektrát Jelenti; a "többiek" Hamlet számára, mindenekelőtt Ophélia, A funkciók azonosságát kutató szerkezeti analízis a szituációk hasonlóságát mutatja. Ophélia, akárcsak Élektra, meggyilkolt apa leánya. Ophélia tehát Élektra, aki az öngyilkosságot választotta és az őrületbe menekült,

Oresztész—Élektra és Hamlet-Ophélia ellentmondásai kétségessé teszik a változásokat, melyek megőrzik a szembenálló Jegyeket. Hamlet látszólag halott, Ophélia tényleg meghal. Hamlet látszólag őrült, Ophélia tényleg megőrül. A megőrülés motívuma - mint azt már annyiszor elemezték - fontos szerepet Játszik a görög tragédiák nagy részében, de Oresztész történetében különösen nagy a Jelentősége. Aiszkhülosznál'és Euripidésznél Oresztész a tett elkövetése után megőrül;Szophoklésznél Oresztész holdkóros,mint Du— vignaúd mondja,mintegy transzban gyilkol. Shakespeare,vagy az északi sagék Hamletje, tetteti az őrültséget,vagy időnkint valóban

50