Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
II. Tragédiák és kortársak
HAMLET ÉS OEESZTÉSZ Oidipus? megtudja, hogy Baját apját ölte meg és saját anyját vette nőül. Le kell.számolnia a múlttal, amely idegenként szakad rá, bár saját múltja. Antigonénak, hogy egy marék földet szórhasson bátyja testére, meg kell szegnie az uralkodó törvényeket. Olyan gesztust választ, amit a törvény halállal büntet. Oresztésznek, hogy megbosszulja atyját, meg kell ölnie a gyilkosait! tulajdon anyját és mostohaapját. Szinte valamennyi nagy tragédia elmondható néhány mondatban. Mindenekelőtt szituációk. Szituáció abban az értelemben, ahogy azt a színházban használjuk. A szituáció a hős kapcsolata.a világgal, a hős kapcsolata más személyekkel. Mindig jelen idejü.Oidipusz tragédiája abban a pillanatban kezdődik, amikor már minden megtörtént. Oidipusznak meg kell ismernie a múltat, aztán el kell döntenie, mit csináljon saját magával. Az Antigoné elhatározással kezdődik! eltemeti bátyját. Választás előtt áll. Az Oresztészről szóló tragédiák ott kezdődnek, hogy Oresztész Mükénébe érkezik. Mielőtt tettét, bűnét elkövetné. 1 szituáció a tragédiában erassenaben játszódik, de van múltja, amely meghatározza és van előre megjósolt jövője. A szituációt nem a hős jelleme határozza meg,az mintegy kivülröl adott. A tragédiákat a szituáció határozza meg, nem Antigéné, Oidipusz vagy Oresztész jelleme. A szituáció nem függ a dialógusoktól sem, a dialógus csupán tájékoztat a szituációról,A szituáció mintegy a tragédia előtt van,minden tragédia, úgy tűnik, csak egyike a drámai utalásoknak. A tragikus szituációk bizonyos értelemben véglegesek és példamutatók. Alighanem három vagy négy minta szerint csoportosíthatnánk. A tragédia alapstruktúráinak vagy modelljeinek lehetne nevezni. A megirt tragédiák csupán e modellek különféle variációi. 3?
