Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
I. Színház és irodalom
Éppen az az egyik legérdekesebb különbség álom és valóság között, bogy álmunkban - különösen a rossz álomban - nem hagyhatjuk el a helyet, ahol vagyunk. A való életben, mindig kimé hetünk a szobából, még ha zárva van, akkor is, még ha börtönben vagyunk, akkor is.De az álomban nagyon korlátozott a mozgásunk. Ha megyünk valahová, rendszerint azért tesszük, mert visznek. Vagy mert zuhanunk. Talán ezért használjuk a "mintha álmodnánk" kifejezést olyan helyzetekre, ahonnan nincs kiút. így beszélünk a véget nem érő értekezletekről, ahonnan nem tudunk megszabadulni. így emlékezünk a kijárási tilalomra a megszállás idején. A bezártság mindig olyan, mint egy lidérces álom. Kafka világa a bezártság világa. A való életben legalább a gondolatainkba menekülhetünk. A fájdalom elől, még a félelem elől is. A lidérces álomból hincs menekvés. Az álomban nincs múlt idő és nincs jövő idő.Álmodhatjuk azt, hogy álmodunk, de nem álmodhatjuk,hogy arra gondolunk, mi volt, vagy mi lesz. Az álomban, főképp a rossz álomban, csak jelen idő van. Kafka világában is csak jelen idő van. A per Josef K.-ja,vsgy A kastély K. földmérője nem gondol a múltra, nem gondolkodik a jövőn. Csak a kegyetlen jelenben él. Kafka prózája soha, vagy majdnem soha nem közöl gondolatokat. Szereplői élnek, beszélnek, éreznek, de nem gondolkodnak. Legalábbis nem tudjuk, mire gondolnak. Mint a rossz állomban. Yagy mint a színházban. Ez a próza környezetből és dialógusokból áll. Ebben rejlik Kafka szörnyű intenzitása, A legintenzivebb idő a jelen idő. És csak a jelen idő lehet igazán drámai. Kafka alakjai, kivéve a főszereplőt, ugyanazon alapelv szerint ténykednek, mint az álomalakok. Ha álmodunk, minden személy, akivel találkozunk, valamilyen kapcsolatban van velünk, beszélgethetünk, de azt nem tudjuk, kicsoda voltaképpen. A rossz álomban a partnerek mindig erősebben nálunk. Ők vezetik az akciót, parancsolnak nekünk, visznek valahová. Tiltakozunk, de tehetetlenekvagyunk. Védekezünk, de legyőznek bennünket. Az akció tőlünk függetlenül zajlik, mintha színházban lennénk. Bíróság elé állítottak, de nem tudjuk, miért, kicsoda és hol. Lázadunk, kiabálunk, de meg kell adni magunkat. 33 I
