Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

Tannak olyan rossz álmok, amelyekben tudjuk, hogy az akció képtelenség, csak belekeveredtünk. Ezek a legrémesebb álmok. Tan valami halvány reményünk, megfogjuk valakinek a kezét, látjuk, hogy kigyul valami reménysugár, éppen abban a pillanatban, amikor a szivünkbe döfik a kést. De a darabot nem mi irtuk.

Az álom a valóság alaktalan tükröződése. De egyúttal sűrített tükröződése. Az álmok nem értelmetlenek. Álmunkban olyan tárgyakkal harcolunk, amelyek valóban visszataszitóak. Kafka, és ebben van iszonyú nagysága, a rémálomban korunk iszonyat-matériáját mutatta be. Az erotikus álmok alighanem minden korban azonosak. De minden kornak megvan a maga sajátos rémálom-világa. "We are such stuff as dreams arejmade on" - "olyan szövetből vagyunk, mlnt álmaink" -, mondja Prospero a Viharban. Nem hiszek neki. Az álom és mi egyazon anyagból vagyunk. De vannak jövőbe mutató álmok.A kastélyt és A pert 1914-ben kezdte el Írni Kafka. Még nem jött el a koncentrációs táborok világa. A bezártság kora. Az a kor, amelyből nem lehet sem a múltba, sem a jövőbe menekülni. Az a kor, amelyben az ember egy szám csupán. És elhiszi, hogy bűnös. És elhiszi a saját perét.

34