Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

asszony gyakorlatias, serény, óvatos. Marie-France intellektuális, metafizikus, réveteg és érzelmes. Bámulja apját. Eugène minden pillanatban változtatja a terveit, ezen mindnyájan jól szórakoznak, különösen ö maga. Holnap Orvietóba megy és a Pincióra, Svájcba és Írországba. Holnapután Lengyelországban lesz, Mexikóban és Izraelben. Nem, nem, holnap Mexikóban és holnapután Orvietóban. Még meg se rendelte a spaghettlt. mér hívja a pincért, hogy mégis inkább törtein ni in hrntjlót enne. Marie-Prance a prosciutto mellett, dönt, sárgadinnyével. Eugène hívja a pincért, sonkát is kér. Meggondolatlan és józan, könnyelmű és megfontolt, kapkodó és serény! mélyen meg van győződve róla és gyermek módjára hiszi, hogy a világon csak Ionesco színháza létezik, no meg mondjuk még Shakespeare-é, hár ez talán csak az irántam való rokonszenv jeléül, de maga mulat legjobban gyermeteg megrögzöttségén, Ionesco valamennyi figurája közt legeslegionescóibb éppen ő, Eugène.

A zseni hirtelen villámaival, mint a nyelvben vagy a szituációban fellelhető abszurd jelenségeket tévedhetetlenül észlelő műszer. - Hol van most, monsieur? - kérdi egy reggel a telefonban. - Itt, a szobámban - válaszolom. - Hogy-hogy itt, mikor maga ott van, én vagyok itt.

Eugène — mondja az asszony —, holnap nem mehetsz Afrikába, sem Svájcba, sem Mexikóba, mert.megbeszéltem a varrónővel, hogy odamegyek, és el fogsz kisérni. - Nekem pedig megígérted, hogy elviszel a Çirtusi kápolnába és megnézzük a freskókat. Béranger ur Bómában.

julius 51. éjjel

Hét nap óta vihar készül. Különösen éjszaka nehéz a levegő. Meghívtak színházba. A színpad magasan volt, egy lakóház és egy kőfal közötti szűk átjáróban. Az utca nagyon meredek volt és macskaköves. Lenn, az utca végében ültettek le. Fenn, a színpadon három asszony próbált egy fiatalembert rávenni valamire. Az egyik nő nagyon csinos volt. Olyan nyelven beszéltek, amit egyáltalán

119