Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

nem értettem. £1 se tudtam képzelni, milyen nyelven beszélhettek. Azután csak az asszonyok maradtak a színen. Egyikük az a bizcryos nagyon csinos. Aztán egész csomó férfi jött be, kiabáltak és sokat hadonásztak. Az egész egy szerelmi jelenettel végződött, mely eleinte groteszk volt, illetlen, aztán szivettépően szomorú. Kövek kezdtek hullani odafentről, eleinte veszélytelenül, majd mind erőteljesebben, mint a lavina. A jobboldali, fal melletti járda lassan szétesett és megindult. Nem tudom, hogyan csinálták, hiszen a járda is, a fal is valódi volt. A zene çsupa tompa kopogás, sivltás, kuszó-mászó, szaggatott szinkópa.

Aztán jött a rendező. Elmagyarázta, hogy az első résznek semmiféle jelentőse nincsen, de a második rész, az a Doktor Eauatus adaptációja. Hogy másképp nem lehet megcsinálni, csak gzétomló, guruló kövekkel. És szaggatott szinkópákból álló zenével.

Meg voltam hatva. Elgondoltam magamban, hogy tulajdonképpen ez az az igazi színház, amelyről mindig álmodtam. Hogy már egyszer, vagy kétszer jártam ebben a színházban. Csak azt nem tudtam, milyen előadást láttam, liég azután is, amikor felébredtem, sokáig próbáltam.visszaemlékezni, ml lehetett ennek a színháznak az előző műsora.

120