Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

A "MÉDEIA" PESCARABAN

A pireuszi görög színház elhozta a Médeiát. Elutaztam Pescarába, hogy lássam a Médeiát - megint egy ut, Eoccarason és Palenán át,

megkerülve kelet és dél felől az Ahruzzók legmagasabb hegyét, a

Ma jeli át.

Pa_ena - talán osaK a neve miatt - pörkölt kávé színére emlékeztetett. /"Paiena" - lengyelül égettet, pörköltet jelent. - A ford./ u'res volt, mintha kiégett volna. Az Abruzzók falvai olyanok, mint a fecskefészkek, vagy inkább darázsfészkek. Mintha lépesmézzel kenték volna be a falakat. Umbriában és a Provance-ban is homokváraknak tűnnek a városok, védőbástyák, meredek kőfalak, 3- csúcson a templomok és a vár szorosan egymáshoz tapadnak, úgy "látszik, sehol egy rés, minden oldalról gondosan körülzárt, mintha egyetlen formából öntötték volna. De Umbriában a falvak és városok szelid dombok oldalába nyúlnak, zöld növényzet vesz körül mindent, kopár hegygerincek után szőlőskertek és olajcserjékkövetkeznek. Itt a várost kimossa az eső és átjárja a szél. Nyers szépség, színeivel is mintha védekezne, szürke és sárga, mint a föld meg a kő.

Az emberek és az állatok eltűnnek ezen a vidéken. A városok kihaltnak látszanak. Csak a meredek utón pillantani meg néha egyegy baktató szamarat, mérhetetlenül nagy rőzseköteggel a hátán. Talpig feketébe öltözött nénike vezeti, fején laposan megkötött kendő.

Pescara szabadtéri szinpada egészen uj, de a varos mögé építették és semmi sincs körülötte. Közel a tenger. Azon az estén hideg szél kerekedett a tenger felől, de a hegyek forró levegőt tüzeltek. A szinpads kőlépcsők, melyek Médeia házának dór portál-102