Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

lamennyi rögzített vagy mobil színpadkép a maga sajátos felépítésének természetes nyíltságában tárulhat fel.

A világítás

Az előadás ökonómiájában a fény ugyanazt a szerepet tölti be, mint a zene a partitúrában: a szöveges jelrendszerrel szembenálló kifejező elem; és Ugyanúgy, mint a zene, semmit sem képes kifejezni, ami nem tartoznék "a látomás belső lényegéhez". Anélkül, hogy e két tényező aránya állandóan párhuzamos lenne, létük a Worttcn-drámában nagyon hasonlatos egymáshoz. Elsősorban is mindkettőnek szüksége van arra, hogy tevékenységüket egy esetleges jelenség utján határozzák meg: ezt 8 zene vonatkozásában a költő, a fény vonatkozásában pedig /a diszlet-elhelyezés közvetítésével/ a szinész végzi el. Ezenkívül mindkettő páratlan rugalmassággal rendelkezik,ami lehetővé teszi számunkra, hogy a kifejezés minden fokát akadálytalanul befussák, a legegyszerűbb jelenléttől a mindenen túláradó intenzitásig.

De még ennél is többről van szó. A zene és a fény között titokzatos rokonság van. H, S. Chamberlain /Richard Wagner, 1. ki8d. 196. p./ igen jól kifejezte ezt,mondván: "Apolló nemcsak a zene, hanem a fény istene is volt." Amikor a szerencsés véletlen egyidejűleg tárja elénk ebben az isten adományozta közös létben a két sajátos jelenséget, akkor érezzük csak, egységük mennyire szoros. Kifejezésük szuverén természete tehát /akár csak egy megcáfolhatatlan axióma/ úgy látszik, nem igényel demonstrációt.

Tekintetbe kell azonban Venni, hogy a hallás esztétikai érzékenysége nem mindenkinél van szükségszerűen arányban a látás érzékenységével. Egyesek valamely zenével kapcsolatosan igen erős előadásbeli expresszivitást igényelnek, mig másokon ugyanez a zene nem kelt ilyen vágyat. Mint a szinpadi illúzió tárgyalásánál emlitet - tem, a költő-muzsikusnak nincs szüksége arra, hogy, közönsége Ízlésével és különféle igényeivel törődjék; az egyének különböző befogadó képességétől teljesen független látomást idéz fel. Müvének