Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
harmóniája a közönség vonatkozásában abszolút értékű; nem az egyes elemek önkényes egymás mellé helyezéséből, hanem a költői-zenei modulációknak és az előadás modulációinak állandó jellegű párhuzaméból ered. És ez az állandóság implicite mér a költői képzelet megtermékenyítette csirának is része: annak a latens erőnek a megrçdlvánulása, amely mindenfajta zene sajátja. Ha egyrészről a költői-zenei kifejezés és másrészről az előa'd'ásbél'i kifejezés - különállóan tekintve őket - minden egyénnél különböző és sajátos mérvű szenzibilitéssal találkozik is, a zene által létrehozott szerves egységükben viszont olyan létet alkotnak, amely független egyéni korlátáinktól és felette áll azoknak - ugyanis ez a létforma a "jelenség belső lé%- egén" nyugszik és ezen a területen, ha a totális kifejezés minden adottságunkra kiterjed, nincsenek személyes korlátok. Azok száméra, akik ezt nem érzik, nemcsak a fény szuverén működése bizonytalan, hanem technikai alkalmazásáról is igen nehéz részletesen szólni. A költői-zenei textúra, a szinész, a dis zlet—elhelyezés, mindezek bonyolult és viszonylagos formában öltenek testet, tanulmányozásuk érdekes és hasznos. A fény élete sokkal "naivabb" annál, mintsem hogy bármire is visszavezethető lenne.Ennek a tényezőnek természetes működéséhez csak közvetett utón juthatunk el, mégpedig úgy, ha elvetjük modern színpadjainkon tapasztalható, visszaélésszerű felhasználását. Erre pedig bőven volt alkalmunk, hiszen tanulmányom megírására nagyrészt éppen e visszaélés, valamint annak számtalan következménye ösztönzött. Tehát a világításra vont kozó speciális észrevételeket most kizárólag a vilégitésnak a drámában való konkrét felhasználása előtti jellegzetességeire korlátozhatom és fenntartom a jogot, hogy az előadás többi tényezőjével összefüggő jelentőségét alkalom adtán másutt ismertessem. A diszlet-elhelyezés és 8 világítás általános megkomponélása szinte egyidejűleg megy végbe. Nyilvánvaló, hogy olyan szinpadon, amelynek 8 talaja és dimenziói úgyszólván nem is léteznek az adott dráma kinélta esetleges formákon túlmenően, nem lehet szó állandó világítási beállításról. Bármennyire is lehetetlen azonban a fény 94
