Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

elem, amelynek konstatélása • nem alkotóeleme a drámának:a helyszín önmagéban nem mobil, csupán a mód, ahogyan a drámaíró akaratának megfelelően szemléljük. Az előadás kifejező slapelve eképpen megsemmisíti ezeknek a változatoknak a szemünk számára képviselt anyagi jelentését. Ugyanakkor valamely modern díszletben a világítás modulációi és az anyag ritkábban előforduló mozgékonysága mindig természetes, vagy természetfölötti jelenség konkrét jelentését hordozza: amit ilyen díszletben látunk, úgy tetszik, mintha a darab szereplői számára is ugyanazt jelentené.

A Wortton-dráma rendezési elve tehát "eszményi"-nek tekintheti abban az értelemben, hogy anyagi valósága értelmileg felfogható formája felett álló esztétikai meggondolás oknak van alárendelve. És eszményi volta korlátlan hatalmú, mert a reflexió segítsége nélkül, tökéletesen konkrét eszközökkel lesz úrrá a közönségen.

Miután a diszlet—elhelyezés részét képező diszlethatároknak immár nem kell feltétlenül az illúzió megőrzésére törekedniök, a költői-zenei textura variábilis arányait, és kiváltképp a belső dráma intenzitásét követhetik és számolhatnak az akusztikai követelményekkel is. Ámde minél belsőbb jellegűvé vélik a cselekmény a költői-zenei kifejezés annál inkább a szereplők kizárólagos deklaméciója körében marad, és arra törekszik, hogy elszigetelje őket a pillanatnyilag adott miliőtől. így az akusztikai követelmények sohasem kerülnek ellentmondásba a költői^zenei textura és a diszletelhelyezés követelményeivel. A díszlet-elhelyezés pedig, szorosabbra vonva a korlátokat a szereplők körül, önmagától engedelmeskedni fog a költőnek és a zeneszerzőnek.

Egy színpadkép teljes diszlet-elhelyezését megkomponálni nagyon kényes dolog és nagy rugalmasságot igényel az anyagtól. Valószínűnek látszik, hogy e kompozíció végleges kialakításáig többé vagy kevésbé durva eszközöket is fel kell használni; azután a különböző terveket grafikai utón rögzítik, és végül olyan anyagokból valósítják meg, amelyeket az egyes motívumok megkövetelnek. Ezekhez a rajzokhoz mellékelni fogják a világításra és a festésre vonatkozó utasításokat és mindezt véglegesen, mint szerves alkotó elemet a partitúrához csatolják.

91