Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
ra készteti a díszlettervezőt, hogy mindannak, ami szinpaii kereten túl van, konkrét szerepet biztosítson a színpadképen belül, következésképp arra is rákényszerül, hogy a színpad materiális határainak szintén konkrét szerepet biztosítson. így invenciója is roppant kellemetlen korlátozásoknak van alárendelve. Ha például mélységében a színpadot olyan motívumokkal szeretné keretezni, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnának a festett színpadkép tartalmához /pl. drapériákkal vagy egységes kerettel stb./, megsemmisitaié a vásznak hatását. Tehát a következő alternatíva előtt áll: vagy elutasítja a festés szemfényvesztő hatását, amire voltaképp az egész színpad épül, vagy csökkenti témaválasztékát, amivel egyúttal az egész szemfényvesztés általános hatékonyságát is csökkenti. Természetesen a második lehetőségnél köt ki. Akkor hát hogyan engedelmeskedhetnék valaha is a zenének? Nyilvánvaló, hogy semmiképpen. A Wortton-dráma rendezésének semmit sem kell a nézőnéc bemutatnia, ami ne tartoznék a zenei-költői textura felidézte térhez. ím a színpadkép határait az akusztika igen változatos követelményei éppúgy meghatározzák, mint a színpadi kifejezés sajátos jellege. Feladatuk, hogy - igen szűkre zárt tértől, egészen a szem és a fülszáméra jelentékeny perspektíváig - bárminek az ábrázoláséra képesek legyenek. Mégis, mivel ezek a határok a szemhez igazodnak, olyan anyagi formát öltenek, amilyet a zene nem mindig kíván meg. Az előadás uj koncepciója ebben a tekintetben mindenhatónak bizonyul; ugyanis ez a nehézség egész egyszerűen nem létezik a száméra. Nem tart igényt az illúzióra, amelyet valamely idegen tárgy szétrombolhat, nem tart igényt a jelrendszerre, amely minden tárgynak értelmet akar adni. A kifejezésre törekszik és az a tér.y, hogy ezt a kifejezést csak az illúzió és a jelzés elvetésével lehet elérni, teljes és határtalan szabadságot biztosit számára. így a színpadi mechanizmus a szemünkben csak a zene jóvoltából nyert kifejezéssel és jelentéssel fog rendelkezni. De valami más is hozzájárul ehhez a szabadsághoz: ez pedig az előadás hierarchiája, amely megtiltja, hogy bármit is, felbe sználjanak a színész egyetértése nélkül. Ha például valamely szoba falaiközött 79
