Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

erdőrészlet szines, éttetsző és mozgalmas atmoszféráját kellene kifejezni, ez önmagéban keresztülvihetetlen lenne; ezt a szándékot - akárcsak egy drámai jelenetet kizárólagosan zenekar segítségével - csak tökéletlenül lehetne kifejezni. Ha most egy szereplőt helyezünk el e szoba falai közé és ötpercnyi zenével megszabjuk magatartását, valamiféle játékát, vagy ha a zene csak át áramlik is a testén, mint valami, majd másutt kiömlő fluidum: az atmoszféra hirtelen megelevenedik, a színjáték kifejezővé válik és a szoba falai, nem tartozván ehhez a kifejezéshez, megszűnnek létezni. Ugyanez történik valamennyi, a szükségszerűség parancsa által létrehívott berendezési tárggyal; ha a kifejezésben vagy a jelzésben való közreműködésük nyilvánvaló, avagy ha jelenlétük szigorúan merev tárgyi értelemben jogosult, megszűnnek létezni.

Az olvssó ezúttal meg fogja bocsátani nekem, ha kissé korán szögeztem le: a zene által megszabott tér sohasem ábrázol lehetetlenségeket. Ennek az axiómának látszatra paradox volta megbotránkoztathatta; azért helyeztem 8 példa elé, hogy mind a kettőt frappánsabbá tegyem, és érzékletesen felfoghstóvá váljék az, amit az egyszerű szavak képtelenek felidézni.

Az imént túlléptünk a színpadi kereten. A zene segítsége nélkül valamilyen előadásbeli gyakorlatot meghatározni és erre vonatkozóan a legkisebb példával is szolgálni, lehetetlen. Ennek az első résznek a végén e témával kapcsolatosan magyarázattal f egok szolgálni. Mégis, a gyakorlati példa és a tisztén elméleti okfejtés között marad egy olyan terület, amelyen még ót kell futnunk: ez pedig a rendező élettelen eszközeinek tanulmányozása. Ezek az eszközök két csoportba sorolhatók: a színésznek szánt "tér", és a világi tás bonyolult berendezése. Az, amit diszletnek nevezünk, belekeverve ebbe a festett és darabokra vágott vásznak látványát, teljességgel alá van rendelve a térnek és a világításnak. Vegyük először a teret, miután a színésztől kiindulva a hierarchikus sorrendben ez az első.

8c