Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

felruháznia,amely különbözik a mindennapi élet szinjátékából ismert tartamtól. E kifejezési forma élvezete érdekében pedig annyira át kell helyeznünk magiunkat ebbe az uj időtartamba, hogy erre az időre egész személyes életünk átalakuljon a dráma indulatainak befogadására. Ehhez az eltéréshez, mindaddig, amig csak az időt érinti, felfogó képességünk igen jól alkalmazkodik. Ez ugyanis a szinpadi megvalósitás külső arányait tekintve nem okoz olyan mélyreható változásokat, amelyeket ne tudnánk elfogadni, hiszen a kifejezés, amelyből fakadnak,saját szivünkben találja meg legfőbb megdicsőülését.

Ily módon nem egyfajta időn belüli időtartamról van szó, vagyis holmi fiktiv szinpadi időről, a nézőtéren egy másik időtartam szerint élő nézők számára, hanem az Időről magéról. A Wortton-drámában tehát - az előadás szemszögéből tekintve - a zene, maga az i— dő.

Később látni fogjuk azokat a jelentős esztétikai előnyöket, amelyek e tényből következnek.

35