Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
nyúlt, hogy látomásának állandó mozgását bennünk egyfajta végleges szintézisben rögzitse. Még ha nincs is tisztában e mobilitás természetével, mégis jelentőségét senki sem érzi át a művésznél jobban. Ezért arra törekszik, hogy legalább sugalmazza az olvasónak és ezzel kiforgatja természetükből az. általa alkalmazott eszközöket. Bárcsak képes lenne mintegy álomként és kizárólag vágya révén felidézni lelke képzelgését! Milyen csökönyösek az éber életben azok az alkotóelemek, amelyek az álomban a legtitkosabb vágyakat is spontán formában valósitják meg! Ámde mégis létezik egy páratlan értékű kifejező eszköz, amely, akércsak az álom, a kétségbevonhatatlan valóság létrehozása érdekében s vágynak engedelmeskedik. Az ébrenlét állapotában is létre lehet hozni az álmot - a költő tudja, látja ezt. Amennyiben rendelkezik ezzel a kifejező eszközzel, ha kielégitetlen fantáziája megmutatja számára az utat, és gyógyithatatlan nosztalgiája heves és kézzelfogható szükségletté alakul, akkor erőit koncentrálva véghez viheti azt a csodát, amelyet ezután majd az egyetlen kivánatos célnak fog tekinteni. Ám ez a reveláló eszköz, a zene, ennél is többet nyújt számára: a megelevenitéssel egyidejűleg kifejezi azt e mély vágyat is, amelyből fakad és maga a költő-muzsikus számára is f elfedi annak a mobilitásnak s természetét, amelyről azt hitte, hatókörén kivül esik. A zeneköltő eképpen megérti, hogy látomásét az esetleges elem, az eszme és a jelenség konstans egymásmellettisége ruházta fel a sikok végtelen és állandóan mozgásban lévő változékonyságéval, valamint a folytonosan cserélődő, szavakban kifejezhetetlen hangsúlyokkal. A zene, amikor a művész számára lehetővé teszi annak szemügyre vételét, amit addig csak passzívan érzett ét, egyszersmind képessé is teszi őt arra, hogy ezt mások számára tolmácsolja. A zenésszé vált költő, vagy inkább a költő, akiben a "zenész" megnyilatkozott, azt, amit az álomban önmaga számára és öntudatlanul müveit, most teljes tudatossággal és minden ember számára hozzáférhetően ki tudja fejezni. E célból aprólékos gonddal meg kell vizsgálnia a zenének alávetett elemeket szabályozó törvényeket, és alkalmassá kell tennie őket a lehető legtökéletesebb engedelmességre. Mély vágyóból egyfajta koncentráció születik, amelyet a zene annak érdekében, 124
