Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

arányai alkották; vagyis a szinésznek megjelenése realizmusáról kellene lemondania. A szinpadkép plasztikus és praktikus kialakítása tekintetében, annak érdekében, hogy általános térbeli aktivitása kapcsolatba kerüljön a festett vásznakon ábrázolt motívumokkal, ugyanúgy kell eljárni; ebben a vonatkozásban is le kell mondani a valóság kizárólagos utánzásáról.

Még egy utolsó lépés marad hátra, és ezt a festés fogja megtenni.

Nyilvánvaló, hogy a festésnek nem szabad olyan motívumokkal és szinekkel beboritani a vásznakat, amelyek eltorzítanák a praktikabilitás függetlenségét. A jelenlegi diszletezési elv a festésnek sokszorosító szerepet szán: azt a feladatot bizza rá, hogy fikcióinak számával és változatosságával ellensúlyozza a térbeli megvalósitás végtelen szegényességét. Ha ez a szegényesség csökken, a festmény sokszorosító szerepének jelentősége is csökken, és végül ott, ahol a randezés alspelve a térbeli aktivitás, elveszti minden értelmét. S vászonra festett motívumok, összhangban a körvonalaik formálta vonalakkal, a független plasztikus formák egy sikra való redukálását fogják tehát eredményezni: és a praktikabilitás elve, ami szinpedi gyakorlatunkkal ellentétben, nem csupán derékszögben érintkező és a közönség felé a motívumok festett tárgyát ábrázoló függőleges vászonnal álcázott felüle - tek kombinációját jelenti majd, hanem egy adott szinpadkép számára ad hoc készült konstrukciót, amely különböző felületeit nyiltan kitárja a térben. Ez az alapelv a szinnek uj jelentőséget fog adni ahogyan a festésnek a vásznakon immár semmit sem kell kiegészítenie, sem pedig különböző fikciókat teremtenie, ugyanigy a térben a leegyszerűsítés kibékítő szerepét kell játszania.

Ezek a tárgyakhoz kapcsolódó színek, amelyek az uj rendezési módszerben a festett díszlet korlátozott funkcióját alkotják, a színész alakját, és különösképpen jelmezét is érintik. Milyen szerepet tölt be ez utóbbi a színpadi illúzió vonatkozásában; a független d iszletezési arányok és a festés egyszerűsítő szerepe vajon vonatkozhat-e magára a szereplőre is?

lo7