Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
már ismert szinpadi elemekhez kapcsolva valamiképpen pontosabban meghatározni. Már emlitettem, hogy a diszlet-elhelyezés önmagában nem biztosit középutat a plasztikus megvalósitás és a darabokra szabdalt festett vásznak között. A világítás képessé teszi erre, 'másrészről viszont úgy látszik, hogy aktivitásával kénytelen növelni a két véglet /a térbeli plaszticitás és a vászonra festett fikció/ közötti távolságot. Ezt a nehézséget elhárítandó, a diszlet-elhelyezésnek csak önmagéra és a festésnek azon kicsiny részére szabad számítania, amit a világítás meghagyott számára: a szinész a maga függetlenségének jelentékeny részét feláldozta a kifejező diszletezés érdekében; a plaszticitásnak kétségkívül ugyancsak áldozatot kell hoznia, mégpedig a festett vásznak javára. De vajon ezáltal nem kerül-e veszélybe a szinész munkájában betöltendő szerepe? A probléma megoldásénak kulcsát ezúttal is a szinpadi illúzió elvetése adja kezünkbe^ ugyanis ha a diszlet plasztikus kivitelezését nem ez az illúzió irányítja, akkor máshol kell megtalálni azt az érvényes normát, amely megszabja e kivitel realitásának fokát. A költői-zenei textúra természetellenes irányai a térben szétáradván, nem feltétlenül alakítanak ki olyan kombinációkat, amelyek megegyeznek a tárgyak mindennapi tapasztalatunkból ismert formát val. A rendezés és a valóság között a szinész természetes dimenziói képezik ugyan az érintkezési pontot, de hogy mennyiben mehetünk tovább ennek a valóságnak az utánzásában, az teljes egészében a költői-zenei textúra által megszabott kifejezés jellegétől függ,és tökéletesen el tudunk képzelni egy, a természet nyújtotta esetleges elrendezéstől függetlenül komponált színpadképet,vagy akár ilyen színpadképek egész sorozatát .Belső életünk, a zenei kifejezés tárgya , ténylegesen független mindettől - ezt a zene létezése is tanusitja. Semmi ok rá, hogy a természet komplex látványét meghatározó ezernyi szükségszerűség kizárólagos érvénnyel nyilvánuljon meg a költői-zenei textura külső jellegében. Ez a textúra épp úgy magában foglalhatja őket, mint ahogyan részben vagy egészben el is tekinthet tőlük: a formák, a mozgás, a fény és a szin felett mi uralkodunk. A természet azon kombinációi, amelyeket szemünkkel lo5
